Mondd,mit tehettem volna,ha a világ térdre rogyna,
Én akkor is itt állok majd saját lelkembe karolva.
Mondd,meddig húzza még az idő rozsdás vaskerekét?!
Mért festi meg újra a napfelkeltét,mért nem tépi szét?
Szívemet tépi az érzés,ezernyi kérdés,
Mért ez a lépés,mért ez a nézés?
Miért tűntek el a tegnap szirmai?
Lelkem gyötri a féltés,a soha meg nem értés
A szerelmünkért és már nem látszanak többé a lábnyomai.
4x:
Mért nem hagysz? Tűnj el a szívemből a lelkemből a fejemből.
2x:
Téged látlak a fűben a fában,minden virágban
Mindent kitártam,te csapd be az ajtót
És ne nézz többé vissza rám!
Refrén:
Mondd,mit tehettem volna,ha a világ térdre rogyna,
Én akkor is itt állok majd,saját lelkembe karolva.
Mondd,meddig húzza még az idő rozsdás vaskerekét?!
Mért festi meg újra a napfelkeltét,mért nem tépi szét?
Vedd el a lelkem,én csak a nyomoromat adhatom
Itt ülök az ördöggel,egy flaxival a pamlagon
Magamat hallgatom,közben átkarol egy tündér
Ó drága tegnapom mondd meg,hova tűntél?
A véremben a méreg,ha lehet,én még egy kört kérek
Búcsút intek a múltnak,mikor még bennem tündökölt az élet.
A szerelem egy mocsár,én meg süppedek a szarban.
Te voltál a múzsám,de én nem így akartam.
Egy száraz könnycsepp pereg végig az arcomon.
A hangod nem szól már,de én még mindig azt hallgatom.
Velem szárnyalnak a madarak,siklok fenn az égen.
Nincs alattam szárazföld,de végre révbe értem.
Refrén:
Mondd,mit tehettem volna,ha a világ térdre rogyna,
Én akkor is itt állok majd saját lelkembe karolva.
Mondd,meddig húzza még az idő rozsdás vaskerekét?!
Mért festi meg újra a napfelkeltét,mért nem tépi szét?