Ikrákat a bőr alá, TV az arcokon,
A konyhába a vallás, szekrény mögött a halál.
Fogainkra az ősi szavak, körmeink alá a múlt,
Elbújunk minden elől...
Csak az eső a földeken, napsugár a vizen,
Penész a házfalon, kukacok, kicsi ponttal az arcukon
jönnek elő...
Torkunkra akadnak végül a szavak,
Nem hagyom, hogy arra gondoljak, aminek kedves a holnap,
Nem tapadok már a szirmokon,
Törölközz meg, nincs itt a helyed...
Ez a pillanat máshogy mosolyog, mint amit mondani fog,
Úgy az Isten, vagy az alkohol,
Vagy az ember, aki embert szimatol.
Feküdjünk hanyatt a réteken, ahogy a napsugár a vizen,
Penész a házfalon, kukacok, kicsi ponttal az orrukon...