Dobd el, bárhogy ölel
Négykezű táncosok közé a vér,
Halak a víz alatt,
Ahol egy lepke kilép a testből, s a napba ér,
Nincs út kifelé, gazdát, ma nem talál.
Bárhol vagy, most ott lesz jó,
Nincs rá szó, úgy mondj mindent el,
Ahogy a lepkék, úgy voltál egyszer,
Nincs út kifelé, gazdát, ma nem találsz...
Nézz be a víz alá,
Nézd meg, hová visz el,
Nézd meg, honnan jöttél,
Add meg, amit érdemel,
Ne lépj most lassabban,
Szárnyak alá készül a szél,
Ugyanaz lettél, ami én lettem
Ugyanebben a testben...
Reggeli köhögés szalad az udvaron,
Most nincsen te, meg én,
Valahogy egybemozdul minden,
Bebábozódik a szívem,
Nincs út kifelé, gazdát, ma nem talál...