Összegyűlt már megint nálam minden jó barát
Megkóstoljuk a pincének finom méz borát,
Kezdődik a mulatás, a lakodalom,
Roskadozva sonka, kolbász kint az asztalon.

Lám lám lám kiszáradt a szám
Hozd csak ide azt a kancsót drága cimborám
Tölts, már tölts, búsul a pohár,
Gyerünk, cigány húzd rá komám, keseregni kár.

Csapra ütöm a hordót drága angyalom.
Nem marad egy csepp se, benne én lefogadom,
Aztán pedig megcsókolom én a pici szád,
Meglátod, hogy miénk lesz a fényes mennyország.

Táncot jár a sok jó barát,
Rozi néni a fejére önti a piát,
Szép rózsám, megpörgetlek én,
Jó kedvünket megleljük a pohár fenekén.

Táncot jár a sok jó barát,
Rozi néni a fejére önti a piát,
Szép rózsám, megpörgetlek én,
Jó kedvünket megleljük a pohár fenekén.

Reggel óta szól a sirató,
Kiürült már tizenkét kancsó,
Kifizetném, ha tehetném,
De most látom csak, milyen üres, ez az erszény.
Kifizetném, ha tehetném,
De most látom csak, milyen üres, ez az erszény.

Kocsmárosné, édes Violám,
Ellopom a lányát, bizony ám,
Belenézek a szemébe,
Biztos az, hogy eljön hozzám ma estére.
Belenézek a szemébe,
Biztos az, hogy eljön hozzám ma estére.

Nótás kedvű jó ember vagyok,
Hogy ha majd a végén meghalok,
Koszorúmnak, közepére,
Azt írjátok, ez lett a sok nóta vége.
Koszorúmnak, közepére,
Azt írjátok, ez lett a sok nóta vége.

Megszöktettem én a falu legszebb lányát,
Szerelembe estünk, ősz táján,
Viselhetem most az apja összes átkát,
Mert a gólya ott kelepel a házán.

Ajjaj, dörög az ég, sűrűn esik az eső,
A ruhánk egy félbeszakadt zsebkendő,
Elbujdosunk az erdőben édes rózsám,
Hogy ha nagyon fázol, bújj hozzám.

Ajjaj, dörög az ég, sűrűn esik az eső,
A ruhánk egy félbeszakadt zsebkendő,
Elbujdosunk az erdőben édes rózsám,
Hogy ha nagyon fázol, bújj hozzám.

Holnap aztán bemegyek majd a faluba,
Megpróbálok az apáddal beszélni,
Először majd biztos nagyon nekem esik,
Remélem, hogy később mégis megérti.

Azt, hogy én a lányát, igen nagyon szeretem,
És ha mégis engedi, hát elveszem,
Enyém leszel, drága édes kisgalambom,
Mert, ha nem hát beleszakad a szívem.

Azt, hogy én a lányát, igen nagyon szeretem,
És ha mégis engedi, hát elveszem,
Enyém leszel, drága édes kisgalambom,
Mert, ha nem hát beleszakad a szívem.

Mert én a babamámat igen nagyon szeretem,
Akármi is legyen, úgyis elveszem,
Enyém leszel drága édes kisgalambom,
Mert ha nem, hát beleszakad a szívem.

Mert én a babámat igen nagyon szeretem,
Akármi is legyen, úgyis elveszem,
Enyém leszel drága édes kis galambom,
Mert ha nem, hát beleszakad a szívem.

Híres vagyok, hogy a pénzem nem sajnálom, igyuk el az utolsót,
Csak száz robot, ha elfogy én nem bánom, tartsd közelébb a korsót

Sorra jönnek a vagányok nekem is tölts cimborám,
Szegény vagyok, ugye látod, nincs is másom csak a szám.
Igyál, igyál, láthatod, hogy nem sajnálom,
Kibírja a pénztárcám.

Sorra jönnek a vagányok nekem is tölts cimborám,
Szegény vagyok, ugye látod, nincs is másom csak a szám.
Igyál, igyál, láthatod, hogy nem sajnálom,
Kibírja a pénztárcám.

Esik eső, a csárdának tetejére, éjfélt ütött az óra,
A vén kocsmáros, elunta már jó kedvünket, s rámutat az ajtóra,

Itt a házam a közelben, gyertek hozzám cimborák,
S mielőtt még elaluszunk, felnyitunk egy pálinkát,
Ej de betyár jó kedvünk lesz, azt a kusza nem jóját.

Itt a házam a közelben, gyertek hozzám cimborák,
S mielőtt még elaluszunk, felnyitunk egy pálinkát,
Ej de betyár jó kedvünk lesz, azt a kusza nem jóját.

Itt a házam a közelben, gyertek hozzám cimborák,
S mielőtt még elaluszunk, felnyitunk egy pálinkát,
Ej de betyár jó kedvünk lesz, azt a kusza nem jóját.

Itt a házam a közelben, gyertek hozzám cimborák,
S mielőtt még elaluszunk, felnyitunk egy pálinkát,
Ej de betyár jó kedvünk lesz, azt a kusza nem jóját.