Akácos út,
ha végigmegyek rajtad én,
eszembe jut
egy régi szép emlék.
Nyáreste volt,
pacsirta szólt a fán,
s ott kóborolt,
csavargott egy cigány.
Megszólítám:
-De jó, hogy megtalállak itt,
a legszebb lány
tudod-e hol lakik?
-Ott arra lenn,
túl az akácsoron.
-Ma este még
egy ház elé osonj!
Egy ablaknál
állj meg, cigány,
úgy muzsikálj,
hogy sírjon az
a szép leány!
Olyan legyen,
mint egy szerelmes,
könnyes vallomás,
csak csendesen,
ne hallja senki más!
Egy ablaknál
állj meg, cigány,
úgy muzsikálj,
hogy sírjon az
a szép leány!
Olyan legyen,
mint egy szerelmes,
könnyes vallomás,
csak csendesen,
ne hallja senki más!
Egy ablaknál
állj meg, cigány,
úgy muzsikálj,
hogy sírjon az
a szép leány!
Olyan legyen,
mint egy szerelmes,
könnyes vallomás,
csak csendesen,
ne hallja senki más!