Két lakat őrzi az ajtót, vasrács van az ablakon.
Keményfa ágyon kerül az álom, csak rólad álmodozom.
Keményfa ágyon kerül az álom, csak rólad álmodozom.
Várom, hogy jöjjön a postás, levelet mégsem kapok.
Talán már másnak adtad a szádat, mást ölel a két karod.
Talán már másnak adtad a szádat, mást ölel a két karod.
Raboknak öt perc a séta, rab sétál az udvaron.
Magas a kőfal, mindenütt őr van, nem száll át a sóhajom.
Magas a kőfal, mindenütt őr van, nem száll át a sóhajom.
Várom, hogy jöjjön a szombat, hogy újra láthassalak.
Alig, hogy szóltál, közöttünk őr áll, már el is választanak.
Alig, hogy szóltál, közöttünk őr áll, már el is választanak.
Kisfiam, ne hullajts könnyet, mesél majd a jó anyád.
Édesapádról ki messze távol hordja a bilincseket.
Édesapádról ki messze távol hordja a bilincseket.
Visznek a börtönbe vissza, rám kattan már a lakat.
Még visszanézek, te vagy az élet a szívem kettéhasad.
Még visszanézek, te vagy az élet a szívem kettéhasad.
Raboknak öt perc a séta, rab sétál az udvaron.
Magas a kőfal, mindenütt őr van, nem száll át a sóhajom.
Magas a kőfal, mindenütt őr van, nem száll át a sóhajom.