SPITTIGUE:
Ilyen asszony nem volt még a világon:
Szeme kékje mint az ibolya.
Ilyen asszony nem volt még a világon:
Csodaszép Madonna mosolya.
Hogyha Rubens Önt festhette volna,
Talán híresebb festő lett volna.
Ilyen asszony nem volt még a világon:
Nem csoda hogy úgy szeretem.
Ilyen nem volt, ilyen nem lesz, ilyen tán nincs is,
egészen valószínűtlenül nagy ez a szerelem.
Ilyen nem volt, ilyen nem lesz, ilyen tán nincs is,
és mégis ez hozza lázba most az életem.
Magányos voltam eddig,
mint egy árva szikla.
Szerelmem volt idáig:
Ó, a szikla titka.
Ilyen nem volt, ilyen nem lesz, ilyen tán nincs is,
egészen valószínűtlenül nagy ez a szerelem.
BABBERLEY:
Ilyen asszony nem volt még a világon.
Hogy is mondta kedves Spittigue?
SPITTIGUE:
Ilyen asszony nem volt még a világon:
BABBERLEY:
Nos akkor jól hallottam kedves Spittigue.
Nekem mondhat ön bármily meséset,
fehér kacsómról sajnos lekésett.
SPITTIGUE:
Nade, ilyen asszony nem volt még a világon!
BABBERLEY:
Ebben egyet értünk, kedves Spittigue!
EGYÜTT:
Ilyen nem volt, ilyen nem lesz, ilyen tán nincs is,
egészen valószínűtlenül nagy ez a szerelem.
Ilyen nem volt, ilyen nem lesz, ilyen tán nincs is,
és mégis ez hozza lázba most az életem.
BABBERLEY:
Magányos volt idáig,
mint egy árva szikla.
SPITTIGUE:
Szerelmem volt idáig:
Ó, a szikla titka.
EGYÜTT:
Ilyen nem volt, ilyen nem lesz, ilyen tán nincs is,
egészen valószínűtlenül nagy ez a szerelem.
BABBERLEY:
Magányos volt idáig,
mint egy árva szikla.
SPITTIGUE:
Szerelmem volt idáig:
Ó, a szikla titka.
EGYÜTT:
Ilyen nem volt, ilyen nem lesz, ilyen tán nincs is,
egészen valószínűtlenül nagy ez a szerelem.