Hadd ne mondjam el, hogy mit érzek,
Bármit mondok, folyton rám nevetsz.
Ami eddig zavart, most megvigasztal,
Hova kapkodjam a fejem?

Hová tűnt a fény, hová tűnt az árnyék, ami engem megmenthet?
Hová tűnt a nap, ami rám süt hogyha fagy, rossz ízű éjjelen?

Eltűnök a nagyvilágba, ki lenne aki rám találna? Összeroskadva mellettem állsz.
Mikor voltam átkarolva?
Utoljára talán soha, kérdezhetném én is, hogy kire vársz.

Merre nézzek ha nem hátra?! élhetek félhomályba, szívem lassan megáll.
Lefagyasztó szomorúságba, átesve éber kómába, az énem érted kiált.

Meddig bírom?!
S meddig kínzol?!
Nem élek tovább nélküled..
Hova menjek? Hol tudom h nem keresnek?
Mondhatom bátran, hogy ég veled.

Hová tűnt a fény, hová tűnt az árnyék ami engem megmenthet?
Hová tűnt a nap, ami rám süt hogyha fagy, rossz ízű éjjelen?

Eltűnök a nagyvilágba ki lenne aki rám találna?
Összeroskadva mellettem állsz.
Mikor voltam átkarolva?
Utoljára talán soha, kérdezhetném én is hogy kire vársz.

erre nézzek ha nem hátra?!
Élhetek félhomályba, szívem lassan megáll.
Lefagyasztó szomorúságba, átesve éber kómába, az énem érted kiált.

Hogy mondjam el, hogy téged kereslek?
Bár már nincs hozzá hitem, hogy veled legyek. Lehangolt önarckép, körvonal nélküli árnyék. Fájó létezés, csak a szenvedés.. csak a szenvedés..

Hová tűnt a fény, hová tűnt az árnyék, ami engem megmenthet?