Sötét éjszakába kergetem ki álmomból a fényt,
Leesett, hogy minden hiába, arcomról törlöm le a vért.
Mindegy, hogy reggel vagy este, sírnom kell bárhol is vagyok.
Csak az életem foszlott szerte, egy levelet az ágyam mellet hagyok.
átv.
Mindig csak egyedül, szótlanul.
Fura tekintetek mi később elvadul.
Elrágott szótagok, amivel hátulról dobálnak.
Egyoldalú tekintetemtől mégis, mégis mit várnak?
R.:
Egy utolsó dal, egy utolsó harc,
Két remegő kéz súlyos kudarc.
Régi feltépett sebek,
Tükröződő félelmek.
Látom te sem játszol,
Egyenesen a véremre mész,
A hátam mögött most is,
Most is kijátszol.
Halálos vigasztal, a mennyekbe ez sem magasztal
Végtelen esőfelhő a fejem felett, a földbe már úgyis eltemetett.
Érzem, hogy rólam szól az újság, a gyászhírek utolsó lapján,
Egy fekete keretben vergődik a nevem.