1. Régóta vár téged egy ajándék,
mert nem hiszem el,
hogy akkor utoljára kaptam én
egy igazi érintést.
Tudom és érzem, hogy nincs esély,
hisz elmúlt rég.
Folyton eljátszom, hogy hazatérsz,
de nem jössz... Elmúlt
R. Sok100 év,
volt fagyos tél, és nyár is ragyogó,
de a szívem szomorú, mióta zárva van az ajtó.
Elmúlt sok100 év,
a szemem sír, néha pedig mosolyog,
hiszen ugyanúgy ébredsz fel, mióta tudod, hogy nem vagyok.
2. Számtalanszor is elfelejtett kis világ,
már nem lehet a tiéd.
Hamis álomból épült végtelen,
mert sohasem küzdöttél.
S ha tévutadról egyszer visszatérsz,
végül megérted,
ha nem vár senki, mikor hazatérsz,
hogy elveszíted.
R.
3. S ha kérdeznéd, bárhol jársz is,
senki nem felel.
Most túl késő, bárhogy fáj is,
miért rontottad el?
Elmúlt
R.