Kerestem a jót, mert végig rossz volt,
MindÃg jött valaki, és rögtön el gáncsolt.
De mit várjak el, nem követelek semmit,
Hurrikán a földön, nem épÃt hanem pusztÃt.
Egyetlen strófa, megannyi vallomás,
AmÃg nem látod, az biza csak hallomás.
Látomás az, amit életnek hittem,
Szemben áll a valóság, szétszakadok itt bennt.
Pontról pontra, csak szóról szóra,
ÉpÃteném életem, de mindÃg ki oltva.
Ahogy a gyertyákat fújtam, sok szülinapi torta,
Merülök el végtelen, életemnek romja.
ÖsszedÅ‘l az egész, hogy épÃtsem újra?
Gondolatok hada és tetteknek súlya.
Időd van arra, hogy a rosszat széppé tedd,
Ha nem cselekszel hirtelen, mindenedet elveszted.
Tévutakon járva, árnyékok és fények,
Egy csókot adtál a vége mi lett nézd meg.
Ami éjszaka biztos, reggelre mivé lett,
Egyedül a fotelban magam elé révedek.
Keserű sorsom csókodtól édes,
Semmi sem állandó mert minden véges.
Rémes olykor, de szép is tud lenni,
Magadban bÃzz mert meg tudod tenni!
refr.2x
Első az első, kiről mindenki álmodik,
A második az, mire minden meg változik.
Sok sok pofon, mire nem vártam,
Kezdet kezdetén nem erre vágytam.
Nekem a repp, mert nem sokat bÃrok,
Kergetem a ceruzát, és ameddig Ãrok,
Életemet fürkészem sorokba
Hajtom a tollamat a rossz napokba
Bele, nem vágyom zajra csak csendre,
Rohan az élet de ki játszik benne?!
Egy test egy arc, néhány jellem vonás,
PapÃr és ceruza, az nekem az alkotás,
Rajzokba vésem milliónyi bűnöm,
Sorokba fektetem nem kellenne züllnöm.
SegÃtséget kérek, valaki mentsen meg,
Hátrálni soha, leszarom ha elvernek.
Nappal és éjjel rajtam a kényszer,
Tegyem vagy sem, megannyi kérdőjel.
Lelkeden nyugvó döntések súlya,
Egy a biztos nem kezdheted újra! héy
refr.2x
Első az első, kiről mindenki álmodik,
A második az, mire minden meg változik.
Sok sok pofon, mire nem vártam,
Kezdet kezdetén nem erre vágytam.