Elmúlt egy tél.
De akkor nem gondoltuk még,
Hogy egyszer elmész és
Fáj majd minden szó.
Megfordult a szél
És akkor élt még a remény
Hiszen együtt voltunk s
Hittünk, ez így jó.
Tudom, élet és halál
Mindig kézen fogva jár,
De hidd el, elfogadni
Soha nem fogom,
Hogy kiben vakon megbíztam,
Kitől életet kaptam,
Csak úgy elment s többé
Látni nem fogom...
Ő akart, s maradt volna még,
Fejében tervek és remény,
Szívében szeretet és hitte,
Élni szép.
De tudom, kegyetlen a sors,
Néha jó, néha gonosz,
S elveszítem mindazt
Ami jó.
Velem van és mégsem él,
Elment végleg, de a fény
Szemében soha, érzem
Soha ki nem huny.
Mindig itt leszel velem,
Mindig itt az életben,
Hiszen emléked mindig élni fog
A szívemben.