A végtelen éjben rám tör a magány, pedig
régóta egyedül élek
Csak kívülről látsz, és erősnek látszom, a
sötétben én is félek
Egy halvány gyertya sápadt fénye táncol a
félhomályban
Bekötött szemmel is látom az arcod, az ezüstös
holdsugárban
refrén:
Furcsa tájakon, furcsa tájakon fúj a szél
Idegen ágyakon minden csak Rólad beszél
A ködben úszó emlékeim közt nem sok szépet látok,
Ezernyi bűnös gondolat után fejemre száll az átok.
Ki dönti el, hogy melyik irányba induljak az úton?
Szemed tüzében izzó parázs, kezem hiába nyújtom!
refrén
Ugyanaz a tél, ugyanaz a nyár, ugyanaz a hajnal
nap-nap után!
Ugyanaz a tél, ugyanaz a nyár, ugyanaz a hajnal
nap-nap után!
Tudom, hogy gyűlölsz, ismerlek rég, a tükörben magamat
látom
Üvöltve fordul ellenem a kép és elillan minden álmom!
Neked is jobb lesz nélkülem majd, ne gyere, hiába kérem!
Lehet, hogy végül kést ránt a magány és elfolyik minden
vérem!
Minden vérem... minden vérem!
refrén