Odette belépője (Szép primadonna...)
A Bajadér (operett)
Késtem, de ideértem
- nézzék el!
Bánom, de van kifogásom ezrével!
Hogyha éppen sejtenék csak,
Mennyi gondot rejt a színpad,
Hogy szorongok minden este
Félelemben, tapsra lesve,
Akkor is, ha príma ház van,
Hogy didergek lámpalázban,
Félek én, míg lent a nézők
Lesnek engem vágy idézőt,
Rémület e fényes élet,
Rettegés a tánc s az ének,
Ám de aztán,
- itt a rejtély -
Fölragyog e furcsa szentély,
És a győztes pillanatban
Szárnyalni kezd a színpad
Mégis énvelem,
Jó, hogy lesnek engem
- élvezem!
Akkor robban minden már,
Többé nem számít a korhatár!
A nézőtér e percben
Néma csendre vált,
Érzi mind, hogy
Ő is erre várt!
Létrejött egy titkos ív,
Csak enyém már minden szív!
Érzem, akkor minden egyes
taktus kontaktust teremt,
Végül mind csak
Nékem hódol már!
Fény ragyog,
Én vagyok benned a vágy,
Csillag a színpadon,
Égi világ,
Szép primadonna, dalolj,
Héttől tízig élj,
Héttől tízig szólj!
Színpadok csillaga,
nézd, eladó,
Tánca s a teste a látnivaló.
Válts jegyet és ez elég:
Kiteszi eléd máris a szívét!
Megkaptad hát
Szomorú örömét,
Hisz héttől tízig élt
Érted - s a színházért!
Válts jegyet és ez elég:
Kiteszi eléd máris a szívét!
Megkaptad hát
Szomorú örömét,
Hisz héttől tízig élt
Érted - s a színházért!