Egy régész, az nem múmia,
mert nem kell földbe bújnia,
kutathat itt a föld felett,
ím’ itten áll egy friss lelet,
csak áll, és vár,
és pirulva reám néz.
Ma nem vizsgálok csillagot,
mert örvendek, hogy itt vagyok,
de mért bújjam a távcsövet,
ha engem senki nem követ,
bár lenne egy,
ki követni talán kész.
Egy szó, aranyos kis szó kéne végtére,
jó vége így lesz csupán.
Ha szívünk, szánk nem szótalan,
az élet sem lesz sótalan,
a sorsunk úgy lesz gondtalan,
ha szívben, szájon nóta van.
Csak bújjunk össze csendesen,
és nézzük egymást kedvesem,
így nem lesz köztünk baj sosem,
kezet rá!
Mi lesz, ha egy napfolt hatása nyomán
elvisz egy másik leány?
Nincs soha vész, ha a kézben a kéz,
ennyi kell, s kész az egész!
Egy régész, az nem múmia… (Refr.)