A magyar kultúra ünnepe Budapesten
tovább
Gyönyörű szép királylány
Juniker
A lelkem betonból, a szívemen kordon,
A szerelmünket, édes, csak hajnalig hordom.
Aztán ledobom a mélybe, a rideg, sötét éjbe,
Ha van még mint mondanod, akkor hozzám is lépj be.
Fagyos lett a szerelmünk, fagyos lett a csókod,
Kihűlt már az ölelésed, rideg lett a bókod.
A szívem már nálad, összetörted néhány tettel,
Őrizd meg a darabjait, de az életem ne vedd el!
A szerelem az gyilkos, a szeretet meg fegyver!
Mélybe taszít mindig és szétmar, mint a vegyszer.
Kialudt a fényünk, nincsen más, csak árnyék,
Nincsen többé szikra, nincsen mire várnék.
Az álomból felébredtem és a valóság megrázott,
Rádöbbentem arra, csak a szívem, ami hibázott.
A gyertya fénye olykor kiolvasztja testemet,
De nem játszom a tűzzel, mert megégeti lelkemet.
Ref:
Maradok egyedül, maradok a mélységben.
Bár minden egyes pillantás fájdalmas és érzékeny.
A lelkem is vérzékeny, a szívem már nem diktál,
Látod, már eltűntem, de a lelkem még itt áll.
Én elhittem a mesét, hogy nem vagy egy a sok közül,
Kezedbe adtam szívemet, de te felhasználtad eszközül.
Elhervadt a vörös rózsám, szürke lett a szivárvány,
Elbúcsúzom tőled, gyönyörű szép királylány.
Árnyékba rejtőzik a szívem és a nézőtér.
Nem akarlak látni, de megkérdezem, miért jöttél.
Úgy érzem néha, mintha velem itt lennél,
Bár tudom, ilyen nem lesz, ilyet te nem tennél.
Inkább már elmennél, most messze megyek én is,
Elenged egy kéz is, egy szempár és egy tézis.
Ne nézz így kérlek, mert fájó ez a rész is,
Hogy könnyezel te is, és könnyezem már én is.
Kéne most egy varázsszó, mit kimondhat egy varázsló,
Ami lehűti a fájdalmam, mert a keserűség parázsló.
Nem is tudom, mit tegyek, a csönd sem segít engem,
A gyertyaláng is ellobbant, tovább kéne mennem.
Furcsa ez az érzés, éjszaka így egyedül,
Most minden egyes gondolatom a halálba menekül.
Nem vagyok remekül, de lesz ez egyszer jó is,
Nem látod a fájdalmam, de talán most ez jobb is.
Ref:
Maradok egyedül, maradok a mélységben.
Bár minden egyes pillantás fájdalmas és érzékeny.
A lelkem is vérzékeny, a szívem már nem diktál,
Látod, már eltűntem, de a lelkem még itt áll.
Én elhittem a mesét, hogy nem vagy egy a sok közül,
Kezedbe adtam szívemet, de te felhasználtad eszközül.
Elhervadt a vörös rózsám, szürke lett a szivárvány,
Elbúcsúzom tőled, gyönyörű szép királylány. (2X)
A szerelmünket, édes, csak hajnalig hordom.
Aztán ledobom a mélybe, a rideg, sötét éjbe,
Ha van még mint mondanod, akkor hozzám is lépj be.
Fagyos lett a szerelmünk, fagyos lett a csókod,
Kihűlt már az ölelésed, rideg lett a bókod.
A szívem már nálad, összetörted néhány tettel,
Őrizd meg a darabjait, de az életem ne vedd el!
A szerelem az gyilkos, a szeretet meg fegyver!
Mélybe taszít mindig és szétmar, mint a vegyszer.
Kialudt a fényünk, nincsen más, csak árnyék,
Nincsen többé szikra, nincsen mire várnék.
Az álomból felébredtem és a valóság megrázott,
Rádöbbentem arra, csak a szívem, ami hibázott.
A gyertya fénye olykor kiolvasztja testemet,
De nem játszom a tűzzel, mert megégeti lelkemet.
Ref:
Maradok egyedül, maradok a mélységben.
Bár minden egyes pillantás fájdalmas és érzékeny.
A lelkem is vérzékeny, a szívem már nem diktál,
Látod, már eltűntem, de a lelkem még itt áll.
Én elhittem a mesét, hogy nem vagy egy a sok közül,
Kezedbe adtam szívemet, de te felhasználtad eszközül.
Elhervadt a vörös rózsám, szürke lett a szivárvány,
Elbúcsúzom tőled, gyönyörű szép királylány.
Árnyékba rejtőzik a szívem és a nézőtér.
Nem akarlak látni, de megkérdezem, miért jöttél.
Úgy érzem néha, mintha velem itt lennél,
Bár tudom, ilyen nem lesz, ilyet te nem tennél.
Inkább már elmennél, most messze megyek én is,
Elenged egy kéz is, egy szempár és egy tézis.
Ne nézz így kérlek, mert fájó ez a rész is,
Hogy könnyezel te is, és könnyezem már én is.
Kéne most egy varázsszó, mit kimondhat egy varázsló,
Ami lehűti a fájdalmam, mert a keserűség parázsló.
Nem is tudom, mit tegyek, a csönd sem segít engem,
A gyertyaláng is ellobbant, tovább kéne mennem.
Furcsa ez az érzés, éjszaka így egyedül,
Most minden egyes gondolatom a halálba menekül.
Nem vagyok remekül, de lesz ez egyszer jó is,
Nem látod a fájdalmam, de talán most ez jobb is.
Ref:
Maradok egyedül, maradok a mélységben.
Bár minden egyes pillantás fájdalmas és érzékeny.
A lelkem is vérzékeny, a szívem már nem diktál,
Látod, már eltűntem, de a lelkem még itt áll.
Én elhittem a mesét, hogy nem vagy egy a sok közül,
Kezedbe adtam szívemet, de te felhasználtad eszközül.
Elhervadt a vörös rózsám, szürke lett a szivárvány,
Elbúcsúzom tőled, gyönyörű szép királylány. (2X)
kapcsolódó videók
keressük!
