Én nem értem

Én nem értem

Együtt voltunk és jó volt minden, szerettelek, te voltál a kincsem. Mindent megadtam amit tudtam, de végül még is belebuktam.
Egy nyirkos estén elém álltál, azt mondtad vége, eddig vártál.
Csak állt és nézett, nem értette a cuccaidat szépen összeszedte.
Elmentél, most üres minden, úgy érzem valami összetört itt benn, de ha így akartad én elfogadom, pedig szerettelek és fáj nagyon.
Romokban hever az összetört szív, a te hangod engem már nem hív!
Hiányzol, és most vettem észre, a lángnak már kialudt a fénye.

Én nem értem, azt mondtad vége, csak ültem és néztem.
Én nem értem, miért kellett ő neked és én neked miért nem.
Én nem értem, miért néztél te rám olyan szépen.
Én nem értem, de komolyan én tényleg reméltem!

Jönnek érzem majd a jobb napok, még mindig az emlékek rabja vagyok.
Magam előtt látom az egész tested, nem gondoltam át és a vége ez lett.
Emlékeidből merítsz és előveszel egy fényképet.
Csak nézem a fotót és azon veszem észre magam, hogy könnyezem.
A régi szép percek elő jönnek, ahogy indultatok, s egy újabb könnycsepp.
Szemedbe szökik, szét morzsolod a takarót a fejedig felhúzod.
Senki se lássa, hogy szenvedek, hisz úgysem értik meg az én lelkemet.
Kegyetlen volt ez a megoldás és nem tudod még a folytatást!

Én nem értem, azt mondtad vége, csak ültem és néztem.
Én nem értem, miért kellett ő neked és én neked miért nem.
Én nem értem, miért néztél te rám olyan szépen.
Én nem értem, de komolyan én tényleg reméltem!

Azt hiszed, hogy majd kesergek, a nőkre rá nézni sem merek.
De tévedtél, mert boldog vagyok, a haverokkal elbolondozok.
Szerettelek, de jól átvertél
Remélem már értelmesebb lettél, bár nekem úgy is tetszettél
De rád fér az, hogy okosabb legyél!

Én nem értem, azt mondtad vége, csak ültem és néztem.
Én nem értem, miért kellett ő neked és én neked miért nem.
Én nem értem, miért néztél te rám olyan szépen.
Én nem értem, de komolyan én tényleg reméltem!