Fluor és (Brasch Bence)

(Óh, Szeretlek, mindennél jobban! Óh!)
Baby, Nem tudom emlékszel-e még,
Az a régi nyár, (Óh!) és az a régi tél, (Nyáron, óh!)
A kávézó teraszán ültünk (Teraszán!), a nagybácsi,
A Sanyi, Laci (Sanyikám!)
A kínai kistestvéred (Kínai kistestvér!),
Hüájják (Hüájják!) és egy kutya. (És egy kutya)
És a réten együtt zenéltünk (Zenéltünk!),
És tudtuk hogy ez soha nem érhet véget.
(Nem ér véget sohasem, a te és az én szerelmem, szeretlek!)
Megváltjuk a világot. (Téged, óh!)
Igen! (Megváltanám veled a világot.
Tudom, hogy már nagyon távol jársz. Óh, Tomika!)
És a piknikes kosárból egy szerelmes lekvárcsepp az arcomra… tódult.
(Meghatódtam a lekvártól, azt mondtam, hogy barackos,
S rájöttem, hogy vége már (Málnás volt.), megőrült, mert málnás volt.)
Mert a barackosat nem szereti.
Pedig én málnásat vittem és azt hittem…
(utálom a barackos lekvárt), azt hittem, boldoggá tehetem végre! (Boldoggá tehetem.)
De nem tudtam! (Nem tudtam boldoggá tenni a barackos lekvárommal.)
Pedig jött a kutya, (Óh!) a mi kis bernáthegyi kutyánk, (Jött a kutya.)
Miután kimentettem azt az embert a lángoló tízemeletesből (Lángolt a tízemeletes.).
És te csak ott álltál, és csak néztél rám, mit egy hősre, (Néztél.)
Pedig én is csak ember vagyok, (Hős vagy.) mint te (Ember).
(Mint mi!)
(És, és csak nem is tudtam, hogy mit mondjak,
Ott álltam és egyszerűen kavarogtak a fejemben a gondolatok
És azt gondoltam, hogy vagy most, vagy soha!) Vagy soha!
(Óh, szeretlek!) Igen. (Én tégedet.)
És a barackos lekvárt (Óh!) kidobtam,
(Barackos lekvár annyi volt.)
És a bernáthegyi, a kutyánk, feldöntött minket (Bernáthegyi, Ú!),
És jöttek a hangyák a pokrócra,
Mert kiömlött rá a lekvár.
És a két gyerekünk, Doroti és Emil, (Doroti) vígan játszadoztak (Emil),
A réten, (Vígan játsza…) a végtelen réten (…doztak.),
Olyan szép volt!
De csak álmodtam, veled.
(Egy álom volt, és vége már.)
Miután elhúztam egy mentőautót a puszta tekintetemmel (Annak volt az autó.),
Arra gondoltam, arra gondoltam, hogy
Csak hozzád tudok hazamenni boldogan.
(Hozzád tudok hazamenni!)
Azóta nem húztam el kétszáz tonnás autót.
(Nem sikerült az óta elhúznom egy teherautót,
Mióta kidobtam a baracklekvárt. Óh!)
Csakis (Je!) érted dobog, érted fáj (Érted fáj!) ez a szív! (Szívem hozzád ér!)
Ez most csak neked, (Neked szól!) hisz mindig nézed a Ustreamet (Ustream!).
És mi nagyon szeretünk!
Szeretlek Ustream! (Óh!)
(Neked szólt a dal, Ustream!)
Ustream, annyira jó vagy!
(Ustream!)
Köszönöm!
(Óh, óh! Doroti!) Köszönjük a figyelmet!
(Sziasztok!)
Hello!
Kedvenc színem a lila, a szüzességem 17 évesen vesztettem el...
És találkozunk nemsokára (Makón.),
De most megyünk Makóra, a Bestre.
(Hagymát szedni.) Igen.
Sziasztok! (Sziasztok!)
Sziasztok! (Úh!)
Sziasztok!
Sziasztok!
Sziasztok!
Sziasztok!
(Sziasztok!)
Igen, sziasztok!
(Sziasztok!)
Sziasztok tényleg,
Találkozunk még,
(Sziasztok, hello, tényleg, sziasztok nagyon!)
Most elküldöm az emlékkönyvet! (Találkozunk.)
Tényleg, most tényleg, mit akarsz adni? (Óh, Makón!)
Csak így egy szó nélkül? (Ustream!)
Csak benyomom a gombot, benyomom a gombot és vége!
És, és nem látjuk egymást egy darabig, de utána jövünk! (Nem látlak…)
Utána majd megszólalunk megint! (Többé)
Sziasztok! (Ustream! Óh!)