Az idő vas foga,meg ette a reményt
Az alagút végén,sem látni már a fényt.
Nem hullanak a levelek,és nem fogják a kezemet.
Elmúltak az évek,most már örökre le fekhetek.
Csendes lett a világ,már semmi sem a régi
Eltűntek a hangok,amik elkísértek végig.
Változnak az emberek,és változik a jellem
Hús vér emberből,egy elátkozott szellem.
Nem látni a tereken,a zsibongó tömeget,
A játszókon gyereket,sem fiatalt sem öreget.
A szél a fülembe,már nem dalokat dúdol
Lehajtott fejjel,bánatában kullog.
Hiányzik a szeretet,amit az élettől kaptam,
Hiányzik a mozgás,mit a barátok adtak.
Hiányzik minden,tudtam ez lesz de nem féltem.
Egyszer minden véget ér,ahogy a könyvben.
Nem hull a könnyem,elmúlt minden érzés.
Lecsukódik a szemem,utolsó kilégzés.
Nem világít a csillag,a sötét éjszakában.
Nem zümmögnek a méhek,a méh raktárban.
Nem csiripel a madár,a párkányon ülve.
Egy kicsit fázom,az idő le van hűlve.
Esteledik már,le hunyta szemét az univerzum.
Tudtam lesz valami,amit tuti elszúr.
Véget ért az élet,ami eddig volt csak kép lett.
Én boldogságot ígértem,nekem úgy rémlett.
Nárdi már csak rém lett,a tortán meg még krém sem.
Az életbe belevágva,kicsorbult a késem.


Hallom a hangom,vissza verődik a falakról
Látom az arcod,és tudom jól hogy haragszol.
Látom az arcom,és tudom hogy hibáztam.
Megbántottalak,pedig tudod te is,imádtam
Az arcod,a mosolyod,a hangod,az illatod.
A csókod,a szemed,a pillanatot.
Lejárt az idő,nem forog a földgolyó
Vége az életnek,elpusztul a bolygó.
Nem nyílnak a virágok,nem zúgnak a gyárak.
Nem repülnek a madarak,az utcán sem járnak.
Nem esik az eső,nem folyik a folyó.
Nem cseng a csengő,és nem sír a vonó.
Nárdi sem énekel,semmi sem marad örök.
Felnőttem lassan,nem maradhattam kölök.
Felszárad a könnycsepp,ahogy elmúlik a fájdalom.
Felszárad a könnycsepp,ahogy elmúlik a fájdalom.