Oldozz fel 2
Nárdi
Mentőt vagy az Istent,vagy végrendeletet írjak?
Feloldozást kérjek az összes bűnöm alól?
Mielőtt meglepne a halál,mint tróját a faló.
Ez tény és való,én már sok rosszat tettem
De higgyétek el szavam,jó ember lettem.
Feledtettem magammal aki régen voltam
Feloldozást vártam,Istenem mond meg hányszor szóltam?!
Hogy hallgasd meg a néped,bocsájtsd meg minden bűnüket
Hogy mentsd meg az árvákat,mond még meddig tűrjük ezt?
Hogy egymás után kint az utcán,halnak meg a gyerekek
Hogy oldozd fel a lelkem de mindenki ki nevetett.
Eltemetett az élet,de egy darab itt maradt belőlem.
A másoknak okozott fájdalom,meg az öröm ami felhőtlen.
Uram mond el mindenkinek,hányszor imádkoztam hozzád.
Hogy végre feloldozzál,és a pokolból felhozzál...
Oldozz fel uram mert vétkeztem.
Azzal hogy a földre meg érkeztem.
Az hogy így élek nem véletlen.
Az emberiség geci,nem tévedtem.
Oldozz fel uram ezért könyörögtem,
És nem a kocsmapulton,könyököltem.
Hogy egy ilyen fasz vagyok,nem örököltem
A sorsom elől sohasem menekültem.
Miért nem fogok ki egy arany halat,hogy kívánhassak hármat?
Miért mindig csak azt kapom vissza: Fogd be a pofádat!
Oldozz fel uram mert egy kurva nagyot vétkeztem
Megbíztam az emberben,de már rájöttem tévedtem.
Mikor végig nézhettem,ember az ember nyakán
Feloldozást kérhetek,nem kapok csak talán.
Hiszen 17 éve,az isten mossa két kezem.
És feledteti bűneim,mikor a földre vissza érkezem.
Mentsd meg az irhánkat,kérlek ó mindenható.
Ha boldogságra van szükséged hidd el az itt kapható.
Feszítsetek keresztre,legalább úgy fogok el távozni
Hogy nem egy kamu istennek,fogják a testemet feláldozni.
Miért mondtad hogy az ember csak egy söpredék?
Miért mondtad,csak a munkádból egy törmelék.
Miért mondtad?Istenem erre adjál választ
Aztán oldozzd fel a lelkem,mert a bűn lassan eláraszt.
Oldozz fel uram mert vétkeztem.
Azzal hogy a földre meg érkeztem.
Az hogy így élek nem véletlen.
Az emberiség geci,nem tévedtem.
Oldozz fel uram ezért könyörögtem,
És nem a kocsmapulton,könyököltem.
Hogy egy ilyen fasz vagyok,nem örököltem
A sorsom elől sohasem menekültem.
Füzérrel a nyakamban,egy templom kapujában
Gólt akarok rúgni,de csak kapufákat.
Találok rímeimmel,mikor feloldozást várok.
Mikor a láthatatlan felé,beláthatatlan ösvényeken járok.
Ez már a 21.edik század,mindent ellepett a füst
Az emberek bűneivel,betellett az üst.
Amikor csak azt hallom vissza,kapjad el és üsd.
Nehéz a szó bocsánat,egy papíron betűzd.
Irány a menny váróterme,ott ülök majd melletted.
A családodért az egész életedet feltetted.
De mindhiába,ha lelked nem lehet szabad.
Minden könnyes sorom után,elakad a szavad.
Megszakad a szíved,látni az embereket a porba.
Ahogy vesznek el a sötétben,egymás után sorba.
Én is ott voltam,testem kívülről láttam.
Megbíztam sok emberben,de már kurvára megbántam.