Életet!
Kreck
Amit csak én érzek nem tudja senki
amit csak te érzel próbálom megfejteni
megbecsülöm a családom, hisz kinek van még ilyen
megbecsülöm magam.. ettől lett erős a hitem
mások.. csak kéregetnek istentől
én beszélek hozzá, tiszta szívemből
új élet születik, más lesz a történet
aki elment fentről figyel és nem köddé lett
imádom a hazám, mert ide tartozom
rábíztam a sorsom, ezért nem kell aggódnom
a nagyapám négy évig volt fogságba zárva
mamám hűen várta..nem is gondolt másra
ha ránézek a csajokra lesz-e még ilyen?
egy gyenge szellő és az összes megbillen
tanulni kéne.. de túl sok lett a lecke
a minimális elvárás már rég el van cseszve
de tudom, majd eljön az én időm is egyszer
a szemedbe nézek és nem csak annyi lesz, hogy tetszel
a gyerekem érti majd miről beszéltem évekig
ennyi a célom nem több, bár szétszedik
minden gondolatom, de tegyétek nem bánom
pedig ugyan olyan vagyok, mint a többi Fehérváron
a panel házak labirintusában
a fényeket átkarolva megyek az éjszakában
és igen, éreztem a bőrömön
hogyha klappol minden akkor sincs ingyen az örömöm
megfizettem rendesen de megérte vágom
tudom milyen ha a mínuszból húz ki pár barátom
az esték kinyújtóztak, de rövid volt a takaró
lefagyott a város de begyulladt a kandalló
eltompult a harangszó elmúlik a fájdalom
és amit igazán szeretnék lehet évekig várhatom
Hittem szemednek, hittem a szavadnak
de pont hogy a párja lett a szeretet a haragnak
elmegyünk egyszer majd..találkozunk máshol
de addig kell tenni, amíg a tűz lángol
a boldogság messze jár de rohannék utána
megtudtam milyen az álom halála
az energia elfogyott, ez az utolsó vergődés
leszámolnék de halálig tart ez a szerződés
csak sétálok a utcákon és tényleg minden ideköt
a város egekbe emel..vagy a sínre lök
magyar földön maradok, mert más is maradt értem
a világ szépségeit sokszor fedezéknek véltem
de hiába érzem, ha nem is a sajátom
annyit ér, mint törött szívnek mondani, hogy sajnálom
fel kellett állnom, itt választani nem lehet
lejátszod az egészet, vagy úgy ahogy van eltemet
az élet..tervekkel, célokkal
ahol a vesztesek nyernek semmit nem érsz a szép szóval
majd ha megszelídít valaki elmondom..
mert így a díszes társaságodban csak a levegőt rontom
Borul majd a világod, nem egyedi a történet
milliók vannak így, amíg agyalsz én egy sört kérek
szennyezett a közélet és mivel téged nem érdekel
te lettél a trófeájuk, lemaradtál évekkel
most elhallgatok, most türelmes leszek
elmondtam mindent, mit utálok mit szeretek
megköszönöm az egészet, és nem azért, mert így illik
várok.. aztán majd a szív nyílik
újra, bámulva naplementét
érezni újra, a szerelem erejét
összekacsintani újra a sorssal
feküdni a parton, te meg én egy borral
nem is kell mondanom, mert tudom hogy érted,
hogy minek téptem szét a húszast..hát pont hogy érted..
amíg ti a homályban álmodjátok szépeket..
én az ürességben ordítom majd, hogy életet!
amit csak te érzel próbálom megfejteni
megbecsülöm a családom, hisz kinek van még ilyen
megbecsülöm magam.. ettől lett erős a hitem
mások.. csak kéregetnek istentől
én beszélek hozzá, tiszta szívemből
új élet születik, más lesz a történet
aki elment fentről figyel és nem köddé lett
imádom a hazám, mert ide tartozom
rábíztam a sorsom, ezért nem kell aggódnom
a nagyapám négy évig volt fogságba zárva
mamám hűen várta..nem is gondolt másra
ha ránézek a csajokra lesz-e még ilyen?
egy gyenge szellő és az összes megbillen
tanulni kéne.. de túl sok lett a lecke
a minimális elvárás már rég el van cseszve
de tudom, majd eljön az én időm is egyszer
a szemedbe nézek és nem csak annyi lesz, hogy tetszel
a gyerekem érti majd miről beszéltem évekig
ennyi a célom nem több, bár szétszedik
minden gondolatom, de tegyétek nem bánom
pedig ugyan olyan vagyok, mint a többi Fehérváron
a panel házak labirintusában
a fényeket átkarolva megyek az éjszakában
és igen, éreztem a bőrömön
hogyha klappol minden akkor sincs ingyen az örömöm
megfizettem rendesen de megérte vágom
tudom milyen ha a mínuszból húz ki pár barátom
az esték kinyújtóztak, de rövid volt a takaró
lefagyott a város de begyulladt a kandalló
eltompult a harangszó elmúlik a fájdalom
és amit igazán szeretnék lehet évekig várhatom
Hittem szemednek, hittem a szavadnak
de pont hogy a párja lett a szeretet a haragnak
elmegyünk egyszer majd..találkozunk máshol
de addig kell tenni, amíg a tűz lángol
a boldogság messze jár de rohannék utána
megtudtam milyen az álom halála
az energia elfogyott, ez az utolsó vergődés
leszámolnék de halálig tart ez a szerződés
csak sétálok a utcákon és tényleg minden ideköt
a város egekbe emel..vagy a sínre lök
magyar földön maradok, mert más is maradt értem
a világ szépségeit sokszor fedezéknek véltem
de hiába érzem, ha nem is a sajátom
annyit ér, mint törött szívnek mondani, hogy sajnálom
fel kellett állnom, itt választani nem lehet
lejátszod az egészet, vagy úgy ahogy van eltemet
az élet..tervekkel, célokkal
ahol a vesztesek nyernek semmit nem érsz a szép szóval
majd ha megszelídít valaki elmondom..
mert így a díszes társaságodban csak a levegőt rontom
Borul majd a világod, nem egyedi a történet
milliók vannak így, amíg agyalsz én egy sört kérek
szennyezett a közélet és mivel téged nem érdekel
te lettél a trófeájuk, lemaradtál évekkel
most elhallgatok, most türelmes leszek
elmondtam mindent, mit utálok mit szeretek
megköszönöm az egészet, és nem azért, mert így illik
várok.. aztán majd a szív nyílik
újra, bámulva naplementét
érezni újra, a szerelem erejét
összekacsintani újra a sorssal
feküdni a parton, te meg én egy borral
nem is kell mondanom, mert tudom hogy érted,
hogy minek téptem szét a húszast..hát pont hogy érted..
amíg ti a homályban álmodjátok szépeket..
én az ürességben ordítom majd, hogy életet!
kapcsolódó videók
