Mozaik
Kreck
A valót a vénámba szer, igaz és egyszerű
Bebörtönöz, mégis így leszek éles szemű
A világom az örök, belehasítom a papírba
Ez, ha magadtól nem megy, nem lesz 'ki megtanítsa
Megírom a zenét, majd a szöveget
Te meg nyomd be az utcán és képzelj magad alá szőnyeget
Ami elrepít a távolba
Ha megtörténik ez, akkor leszarom, ki másolja
A sztori ripiten megy, a szavak viszont változnak
De a dallam még mindig engedi, hogy álmodjak
Nekem erről szól, neked Isten tudja miről
Te a pucsításról rappelsz, én meg szívből
A lehetetlenben nem hiszek
Csak magamhoz ragasztom, amit belőletek merítek
A felhasználó ugyanaz, a jelszó más
Minden egyes dalnál, és az utam az
Beláthatatlan, hiába világítják fények
Kettővel nézek előre, mielőtt egyet lépek
Ellentétek mindig lesznek, tudom
Nekem azért kell a saját, mert a közeget már unom
Egymástól független nappalok és éjszakák
Ez két külön világ, csak füleld a tér hangját
A varázst úgyis elrontja a vihar
De én kockáztatok, mert tudom, hogy mi hajt
Egymástól független nappalok és éjszakák
Ez két külön világ, csak füleld a tér hangját
A varázst úgyis elrontja a vihar
De én kockáztatok, mert tudom, hogy mi hajt
A gondolat fejlődik, ha lefordítom zenére
A tér hangját, de nem mindegy, melyik felére
Lehet sötét vagy világos
A sajátod az egész, és minden más hiányos
A világost, éppen amit főzött, azt zabálja
A sors meg a béke ajtaját kalapálja
A harmónia darabokra esett
És én ezekből, a részekből martam el egy szeletet
A természet jó és köpök rá, hogy mi a modern
Hisz az ég olyat fest, amit a Photoshop nem fog fel
És távol áll a kortól
Igaz és egyszerű, csakhogy megérts pár szóból
Hiába okosítasz arról, hogy mit kéne máshogy
Haver, ezek nem irányított álmok
A zeném az ösztön, egyszerű és igaz
A tiéd meg kamu, jégből csöpögő viasz
Ez olyan mozaik, ami akárhogy összeáll
Mert egy vonalat húzok és az érték az körbe száll
Én tudom, hogy mindig más a holnap
Hisz néha előttem a vétkes, ha hátba dobnak
Ahogy a térre a napfényt a betonház kirakja
Úgy érkezik az albumom a Winampba
A város zaja elhalkul
De mélyen a szobádban, érzed bent lapul
A késztetés, hogyha világot nem is
De országot, azt láss, hiszen egy is
Lehet sok, de jön még ezer metafora
Még akkor is, ha valaki az egészet eltapossa
Egymástól független nappalok és éjszakák
Ez két külön világ, csak füleld a tér hangját
A varázst úgyis elrontja a vihar
De én kockáztatok, mert tudom, hogy mi hajt
Egymástól független nappalok és éjszakák
Ez két külön világ, csak füleld a tér hangját
A varázst úgyis elrontja a vihar
De én kockáztatok, mert tudom, hogy mi hajt
Bebörtönöz, mégis így leszek éles szemű
A világom az örök, belehasítom a papírba
Ez, ha magadtól nem megy, nem lesz 'ki megtanítsa
Megírom a zenét, majd a szöveget
Te meg nyomd be az utcán és képzelj magad alá szőnyeget
Ami elrepít a távolba
Ha megtörténik ez, akkor leszarom, ki másolja
A sztori ripiten megy, a szavak viszont változnak
De a dallam még mindig engedi, hogy álmodjak
Nekem erről szól, neked Isten tudja miről
Te a pucsításról rappelsz, én meg szívből
A lehetetlenben nem hiszek
Csak magamhoz ragasztom, amit belőletek merítek
A felhasználó ugyanaz, a jelszó más
Minden egyes dalnál, és az utam az
Beláthatatlan, hiába világítják fények
Kettővel nézek előre, mielőtt egyet lépek
Ellentétek mindig lesznek, tudom
Nekem azért kell a saját, mert a közeget már unom
Egymástól független nappalok és éjszakák
Ez két külön világ, csak füleld a tér hangját
A varázst úgyis elrontja a vihar
De én kockáztatok, mert tudom, hogy mi hajt
Egymástól független nappalok és éjszakák
Ez két külön világ, csak füleld a tér hangját
A varázst úgyis elrontja a vihar
De én kockáztatok, mert tudom, hogy mi hajt
A gondolat fejlődik, ha lefordítom zenére
A tér hangját, de nem mindegy, melyik felére
Lehet sötét vagy világos
A sajátod az egész, és minden más hiányos
A világost, éppen amit főzött, azt zabálja
A sors meg a béke ajtaját kalapálja
A harmónia darabokra esett
És én ezekből, a részekből martam el egy szeletet
A természet jó és köpök rá, hogy mi a modern
Hisz az ég olyat fest, amit a Photoshop nem fog fel
És távol áll a kortól
Igaz és egyszerű, csakhogy megérts pár szóból
Hiába okosítasz arról, hogy mit kéne máshogy
Haver, ezek nem irányított álmok
A zeném az ösztön, egyszerű és igaz
A tiéd meg kamu, jégből csöpögő viasz
Ez olyan mozaik, ami akárhogy összeáll
Mert egy vonalat húzok és az érték az körbe száll
Én tudom, hogy mindig más a holnap
Hisz néha előttem a vétkes, ha hátba dobnak
Ahogy a térre a napfényt a betonház kirakja
Úgy érkezik az albumom a Winampba
A város zaja elhalkul
De mélyen a szobádban, érzed bent lapul
A késztetés, hogyha világot nem is
De országot, azt láss, hiszen egy is
Lehet sok, de jön még ezer metafora
Még akkor is, ha valaki az egészet eltapossa
Egymástól független nappalok és éjszakák
Ez két külön világ, csak füleld a tér hangját
A varázst úgyis elrontja a vihar
De én kockáztatok, mert tudom, hogy mi hajt
Egymástól független nappalok és éjszakák
Ez két külön világ, csak füleld a tér hangját
A varázst úgyis elrontja a vihar
De én kockáztatok, mert tudom, hogy mi hajt
kapcsolódó videók
