Leléptem (ft. Pit, Vien Dans)
Kreck
PIT:
Miért voltam gyenge, mikor csak mi ketten,
Mert hova mások dugni Én oda meghalni mentem,
Felkapni csendben és már nem tenni le többé,
De a kezemben fegyver és minden vágyam töltény,
Jönnek a lövések, a golyó álló mellény,
Az az volt mikor hajnalban még odabújtál mellém.
Ez ilyen szelvény beváltani sem lehet,
félek hogy eltűnsz ezért beágyazni sem merek,
ötvenezer méter élvárás és kételyek,
a felnőttek ügyébe nem szólhat bele kétgyerek.
Én csak értelek a nyugalmat is intézek,
de naiv kutya vagyok inkább szaladok a sintérhez.
egyszer sint érek de addig még szálok.
Istenem majd kímélj meg mikor az ajtódnál állok!
Születtek számok a mosolyodbólfakadtak,
az üzenetük hogy számos okból nem maradhatsz.
hiába terveznék nem én vagyok aki végzi,
a picsába nem szeretnék több lapot kitépni...
...de ez egy szeszélyes sodrás,
mert arra vagy kiváncsi aki nem érhet hozzád.
persze milyen esetlen a lélek,
mert tényleg könyebb volna ha már nem szeretnélek.
de ez már csak ilyen és ne felejtsd a gyereket,
mert minden boldog pillanatban benned is ő nevetett.
Benned is Ő nevetett.
Vien Dans:
Szerettem én már anyi félét,
kívántam azt akit nem lehet,
követtem áldott régi léptét,
semmibe azt akit tönkretett,
de volt aki védett és mindentől féltett,
amikor leléptem ennyit szólt,
Istenem vess már enek véget,
Uram küld azt a nekem valót.
Kreck:
A céljaim között nincsa az hogy megértselek,
mert bőven elegendő az ha beléd esek.
Ez hullám vasút és néha érzem súlytalan,
akkor élet szagú de valami mindíg útban van.
Van bennem egy srác aki vágyik a szemedre,
és van bennem egy tudat aki az egészet kinevette.
Én értem és elfogadom azt a nemet, de mond ki,
mert a szív itt csak foglalja a helyet.
Vágod! Tudod volt az az este,
Én teremtésnek hívtam, aztán ment a levesbe.
Persze így kell lennie ez csúcsszuper mantra,
mintha írnám, hogy szar vagyok ezerszer a falra!
Volt hold fény, meg minden ami megható,
de ilyen helyzetben hidd el, hogy tett a szó!
Az enyim is bár tudom, bunkó vagyok a javából!
De legalább Én igenből élek nem talánból!
Trükközve könnyű! Meg az nem a világom,
Átesek azthiszem most a kellő hibákon!
Ha merek tapasztalni, merek örülni is magamnak!
Kellesz bár lassabbak kik kézen fogva haladnak,
Ha azt érzed fáj akkor csak jelez a lélek!
A véletlen nem véletlen és soha nem téved!
Na nézz fel az égre az álmaim oda rajzoltak,
Az üzenet elküldve a fényképed csatoltam!
Vien Dans:
Szerettem én már anyi félét,
kívántam azt akit nem lehet,
követtem áldott régi léptét,
semmibe azt akit tönkretett,
de volt aki védett és mindentől féltett,
amikor leléptem ennyit szólt,
Istenem vess már enek véget,
Uram küld azt a nekem valót.
Szerettem én már anyi félét,
kívántam azt akit nem lehet,
követtem áldott régi léptét,
semmibe azt akit tönkretett,
de volt aki védett és mindentől féltett,
amikor leléptem ennyit szólt,
Istenem vess már enek véget,
Uram küld azt a nekem valót.
Miért voltam gyenge, mikor csak mi ketten,
Mert hova mások dugni Én oda meghalni mentem,
Felkapni csendben és már nem tenni le többé,
De a kezemben fegyver és minden vágyam töltény,
Jönnek a lövések, a golyó álló mellény,
Az az volt mikor hajnalban még odabújtál mellém.
Ez ilyen szelvény beváltani sem lehet,
félek hogy eltűnsz ezért beágyazni sem merek,
ötvenezer méter élvárás és kételyek,
a felnőttek ügyébe nem szólhat bele kétgyerek.
Én csak értelek a nyugalmat is intézek,
de naiv kutya vagyok inkább szaladok a sintérhez.
egyszer sint érek de addig még szálok.
Istenem majd kímélj meg mikor az ajtódnál állok!
Születtek számok a mosolyodbólfakadtak,
az üzenetük hogy számos okból nem maradhatsz.
hiába terveznék nem én vagyok aki végzi,
a picsába nem szeretnék több lapot kitépni...
...de ez egy szeszélyes sodrás,
mert arra vagy kiváncsi aki nem érhet hozzád.
persze milyen esetlen a lélek,
mert tényleg könyebb volna ha már nem szeretnélek.
de ez már csak ilyen és ne felejtsd a gyereket,
mert minden boldog pillanatban benned is ő nevetett.
Benned is Ő nevetett.
Vien Dans:
Szerettem én már anyi félét,
kívántam azt akit nem lehet,
követtem áldott régi léptét,
semmibe azt akit tönkretett,
de volt aki védett és mindentől féltett,
amikor leléptem ennyit szólt,
Istenem vess már enek véget,
Uram küld azt a nekem valót.
Kreck:
A céljaim között nincsa az hogy megértselek,
mert bőven elegendő az ha beléd esek.
Ez hullám vasút és néha érzem súlytalan,
akkor élet szagú de valami mindíg útban van.
Van bennem egy srác aki vágyik a szemedre,
és van bennem egy tudat aki az egészet kinevette.
Én értem és elfogadom azt a nemet, de mond ki,
mert a szív itt csak foglalja a helyet.
Vágod! Tudod volt az az este,
Én teremtésnek hívtam, aztán ment a levesbe.
Persze így kell lennie ez csúcsszuper mantra,
mintha írnám, hogy szar vagyok ezerszer a falra!
Volt hold fény, meg minden ami megható,
de ilyen helyzetben hidd el, hogy tett a szó!
Az enyim is bár tudom, bunkó vagyok a javából!
De legalább Én igenből élek nem talánból!
Trükközve könnyű! Meg az nem a világom,
Átesek azthiszem most a kellő hibákon!
Ha merek tapasztalni, merek örülni is magamnak!
Kellesz bár lassabbak kik kézen fogva haladnak,
Ha azt érzed fáj akkor csak jelez a lélek!
A véletlen nem véletlen és soha nem téved!
Na nézz fel az égre az álmaim oda rajzoltak,
Az üzenet elküldve a fényképed csatoltam!
Vien Dans:
Szerettem én már anyi félét,
kívántam azt akit nem lehet,
követtem áldott régi léptét,
semmibe azt akit tönkretett,
de volt aki védett és mindentől féltett,
amikor leléptem ennyit szólt,
Istenem vess már enek véget,
Uram küld azt a nekem valót.
Szerettem én már anyi félét,
kívántam azt akit nem lehet,
követtem áldott régi léptét,
semmibe azt akit tönkretett,
de volt aki védett és mindentől féltett,
amikor leléptem ennyit szólt,
Istenem vess már enek véget,
Uram küld azt a nekem valót.
kapcsolódó videók
