Ahogy jött a lépcsőn, fekete haja kuszált
Szeme kékes gyémánt, lélegzetem is elállt.
Ne menj el mellettem, ne, maradj még
És nagyon szeretném, ha megismerkednénk!
Légy enyém te lány!
Beléd szerettem én
El nem engedem soha kezed, nem én!
Lám a híres lovagkorban másképp csinálták.
Ők a nőt, ha kedvük szottyant, elrabolták.
Ahogy jött a lépcsőn, csuda zavarba jöttem,
Noha néhány élmény akad ugye, mögöttem.
Most kéne beszélnem, ó, igen. Nem!
Rászólni keményen, büszkén, merészen.
Légy enyém te lány!
Beléd szerettem én
El nem engedem soha kezed, nem én!
Lám a híres lovagkorban másképp csinálták.
Ők a nőt, ha kedvük szottyant, elrabolták.
Ahogy jött a lépcsőn, ide nevetett én rám,
Kicsi szája nyílott, félreléptem némán,
Nem menj el mellettem, járt agyamban,
És büszkén kimondtam, de ismét magamban:
Légy enyém te lány!
Beléd szerettem én
El nem engedem soha kezed, nem én!
Lám a híres lovagkorban másképp csinálták.
Ők a nőt, ha kedvük szottyant, elrabolták.
Ahogy jött a lépcsőn, tovatűnt a lányka.
Gondolok majd sokszor lobogó hajára.
Várnak a barátok, kell sietnem.
Jobb, ha a fiúknak el se mesélem,
jobb, ha a fiúknak el se mesélem.