Csak az mulasson énrajtam, fiúk,
Ki nem tudja, hogy mi a szerelem!
Ki nem érezte még, hogy nincs kiút,
És nem csalódott eddig sohasem!
Csak az vegye a rosszkedvem zokon,
Kit jókedvében nem ért még pofon!
De akit egyszer eltalált,
Ez az ördöngős szerelem,
Az együtt érez úgyis énvelem!
Csak az kacagjon énrajtam tovább,
Kit nem csapott be senki soha még!
Csak az nevesse mások bánatát,
Kit elkerült még minden vereség!
Az gúnyolódjék néma könnyeken,
Ki nem csatangolt olykor csöndesen!
De akit eltalált ez az ördöngős szerelem,
Az egy csapatban játszik énvelem!
Csak ócska díszlet dől az álom el,
A valóságnak súlya de nehéz,
Csak egy jó, hogy az úton menni kell,
Előbb-utóbb majd eljössz feledés!
Csak mulassatok énrajtam, vígan,
Hisz én sem tudom sajnálni magam!
De akit eltalált ez az ördöngős szerelem,
Az akár együtt sírhat énvelem!