Hogyha panaszkönyvet
Hordanál a szívedben,
Tőled elkérném én sietve,
Beleírnám, hogy te mostanában
Rossz vagy hozzám.
Majd a panaszkönyvben
Gyorsan egyet lapoznék,
És egy mákszemnyit se haboznék,
Folyton írnám, hogy te mostanában
Rossz vagy hozzám.
Aki olvassa, csodálkozzék el,
Hogy te néha minden érzést
Semmibe veszel.
Gőgös vagy s úgy beszélsz velem,
Mintha el se veszíthetnél többé kedvesem!
Majd a panaszkönyvet visszalopnám sietve,
A te jégcsappá lett szívedbe.
S napra tenném, hogy egy bizonyos idő után
Kicsit melegebb szívvel térj meg énhozzám.
Vers:
Nézlek az alkonyi csendben,
Oly furcsa a fény a szemedben,
Én attól félek, nem szeretsz te már.
Nem nevet rám a kis ajkad,
Csak most veszem észre terajtad,
Hogy mennyire megváltoztál.