Sokszor nehéz volt napról-napra érezni úgy, hogy jó legyen. Most már vége van és az emlékeimet ha kell elengedem. Kanyargós út, ami vezet, olyan hosszú, nincs is rá szó. És tudod sosem tűnik el, néha újra járható.
Ref.: Darabokban hever a szívem minden ami jó volt rég elillant. A kirakós játék én vagyok talán. Emlékeid sorába léptem, nélküled élem már az életem. A tűzből hamu lett csupán.
Most a végtelen fura álmot int, és hamis gyötrő álmot sző. A gondolat onnan a mélyből forrásvízként tör elő. Rossz ízű az a patak, nekem mégis csak ezüstfolyó. Tudod sosem tűnik el, néha újra látható.