Redzs:

Itt állok előttetek, és ti engem hallgattok,
Felemeltem fejem, és pont ezért hallhattok.
Elmondom most nektek, mivé lett hát ez a világ,
És mitől pusztul el lassan minden egyes virág.

Arra lettem figyelmes, hogy felbomlik egy rendszer,
Melyben megtalálható majd' minden egyes ember,
Az értelmesség rendszere mely orrom előtt dől össze,
Az utcán ezért verhetnek akárkit kékre-zöldre.

Próbáltam változtatni a világon jó irányba,
Az emberek többsége elküldött, így hiába,
Minden erőfeszítés, mit belefektettem abba,
Hogy könnyebb legyen összes hallgatómnak sorsa.

Mondhattam, hiába, mindenki csak menekült,
Bezárt ajtók mögé, hova hangom már be nem ült,
Mert csak ennyit tudtok, a bajok elől futni,
És hogy miért teszitek, már meg nem fogom tudni.

-----------------------------------------------------

Refrén (2x):
Állok és várom, hogy felnyissátok szemetek,
Lássátok végre mi lett belőlünk emberek,
Vigad a gazdag, kukázik a szegény,
Ömlik a vér, és a gyilkosság erény.


-----------------------------------------------------

2,
Mint minden..., az élet véget ér majd egyszer,
Te minek félnél ettől, feküdj csak ne kelj fel!
Nyugodtan nézd végig, az idő miként múlik el,
Az emberek szíve eközben miket szenved el!

Tovatűnik hitük, már nem lázadnak fel ha kell,
Miért nem éreznek, ezt magyarázd már el haver!
Én nem értem őket, mintha lemerültek volna,
Míg a testük itt, lelkük a pokolba'

Szenved..., talán ez lett fent meg írva,
Kérdésem csak egy maradt: ez miért nem annak sorsa
Ki lopott, csalt meg hazudott, fűt meg fát ígérgetett,
De múltja nem tartalmaz be tartott ígéretet.

Ezt ő érdemelné, nem egy ártatlan lélek,
Kinek egy bűne van csak, bár az is inkább vétek.
Hogy bele született ebbe az elcseszett rendszerbe,
Hol hiába küszködik, már bizony nem lesz megmentve.

------------------------------------------------------

Refrén (2x):
Állok és várom, hogy felnyissátok szemetek,
Lássátok végre mi lett belőlünk emberek,
Vigad a gazdag, kukázik a szegény,
Ömlik a vér és a gyilkosság erény.


------------------------------------------------------
3,

Vakság és sötétség, elhomályosul világunk,
Egy kis láng az nem sok, de mi még annyit sem látunk.
Elhal belőlünk reményünk utolsó kis parázsa ,
Hogy fájdalmat érezzünk, nem kell várnunk halálra.

Sötét viharfelhők gyülekeznek a város felett,
Bár te nem tehetsz róla, mégis elveszted a fejed.
Őrületbe hajszolod magad egy kis fényért,
Vagy esetlen epekedsz isteni segítségért.

Sajnálom, de nem tudok továbbra is így élni,
A sarokba roskadva csak Istenben hinni.
Mert túl sok mindent láttam, főleg rossz dolgokat,
Vagy boldog embereket, de belőlük nem túl sokat.

Mert szenvedés és gyötrelem kísér végig utamon,
Mikor lesz majd vége? A választ tényleg nem tudom,
Neked azt meg fogadom, harcolok minden erőmmel,
Jöhet akármi, én útját állom testemmel.

------------------------------------------------------

Refrén(2x):
Állok és várom, hogy felnyissátok szemetek,
Lássátok végre mi lett belőlünk emberek,
Vigad a gazdag, kukázik a szegény,
Ömlik a vér és a gyilkosság erény.


------------------------------------------------------