A város fénye az égig ér,
A csend a hanggal összeér,
Hallgassd hát az éjszakát,
Álmunk együtt éljük át.
Leszállt az éj, minden alszik már.
Csak a szív zenél, új dallamokra vár.
Néha érzed, mindentől távol, lebegve élni jó.
Élj a szélben, mint felhők közt úszó magányos szárnyaló!
Egy szárnycsapás most földet ér,
A vágy az ággyal mást ígér,
Titkold el, hogy vétkezel,
Nélkülem nem létezel.
Leszállt az éj, minden alszik már.
Csak a szív zenél, új dallamokra vár.
Néha érzed, mindentől távol, lebegve élni jó.
Élj a szélben, mint felhők közt úszó magányos szárnyaló!
Ébredj fel, tudod, hogy menni kell,
A nap már régen ránk figyel.
Miért nem szólsz? Miért nem válaszolsz?
A fénnyel együtt rám hajolsz.
Leszállt az éj, minden alszik már.
Csak a szív zenél, új dallamokra vár.
Néha érzed, mindentől távol, lebegve élni jó.
Élj a szélben, mint felhők közt úszó magányos szárnyaló!