Árnyék leszek szobád falán,
S tudni fogom, mit álmodtál,
Tükröd leszek, belém nézel,
Meg látod azt, ki régóta vár.
Többé nem fordulhatsz el,
Ezentúl csak engem nézel,
Nem érdekel majd senki más,
Ezt a láncot úgysem téped el.
Ágyad leszek, belém fekszel,
Alattad leszek reményekkel,
Ne vessen többé már ki ágy,
S majd a pokróc temessen el.
Kulcsod leszek, amely lezár,
Hiába is sikoltanál,
Nem hallja meg majd senki más,
A város mélyen alszik már.
Refrén:
Ma este nem kell a szíved,
Csak a tested érdekel,
Ha itt maradsz ma nálam még,
A hajnal többé nem jön el...
A szíved is csak húsdarab,
A tested forróbb, megragad,
Lelked tedd párnád alá,
Ezekből semmi nem marad.
Nincs senki már esős utcán,
Kifosztott téged az éjszaka,
Hajnal leszek sötét után,
S az árnyék majd szobád falán.
Refrén