Egy igaz történet két szerelmesről...
Egyszer volt egy lány, ki nem is élt talán,
De ha mégis van-e lány az túl lő minden csodán.
Természetén fogva valami elfuserált lélek
A következő versben most erről beszélek.
Megtörtént az eset, nem is olyan rég,
Hogy a fiúnak nem volt miből inni a sörét.
Tudni illik a pohár már foglaltnak látszott,
Hisz az elfuserált lány a pohárral játszott.
Késön vette észre, hogy gyötri egy érzés,
Duzzadó hólyagján már látszódott a késés.
Poharat fogván új lehetőséget látott,
Primitív hajlama erőt vett e lányon.
Egyszer csak bumm, illesztgette,
Mig nem a szemérem ajkához illesztette.
Beteges gondolattal a végtelenbe,
A testnedvét teljesen bele eresztette.
Kielégült fejjel visszatette,
Hogy a fiú a tartalmát nem sejthette.
Szájához tette, de ezzel még nincsen vége,
De erről már többet nem beszélek...