Már másé voltál, akkor jöttem én,
Mert szerettelek, elvettelek tőle,
Nem érdeklődtem, hogy mi lesz belőle,
Úgy jöttem, mint egy elkésett remény,
Amely valónak érzi álmainkat
És érzelgős illúziókba ringat.
- Eléghetetlen tűz a vágy helyén,
Így vártál te, így jöttem én.
Eléghetetlen tűznek lángja múl,
A szépség elriad a megszokástól.
Szeretni kezdtük egymást már szokásból,
S a szenvedély új színalapra gyúl,
Ha más érzésben lel derűs barátot.
Én megszeretettem akkor a világot…
- Nincs senkim kívüled a földtekén,
Így mondtad te, így hittem én.
Kívüled senki, jó így teveled,
Örök hűséget esküdött az ajkad,
Ma már kicsit mulatok is tán rajtad,
A szó élete csak egy lehelet,
S mint egy megunt ruhát, amely viseltes,
Eldobtál, hogy cifrábbakat viselhess.
- Még sajnálkozunk egymás helyzetén…
És jobbra te és balra én.