Kávéházba, mulatóba jártunk,
éjfél után a kis nőkre vártunk.
VÃg cimborák, hangos nótaszóval
itattuk az utcát pezsgős borral.
Kisszobámba vÃg mulatás járta,
a holnapot ágyba' egy se várta.
Reggel felé kisöpörtük őket,
szélnek engedtük a kicsi nőket.
Húszéves kor, leány és bor,
csókba forrt éjszakák.
VÃg cimborák, lumpok, léhák
elmúlt az ifjúság húsz szép tavasza.
A hajunk fehér, szÃvünk sem kér
több izzó éjszakát.
Az életünk, mint csillag fut,
mindenki ide jut.
Kis levelek hÃvtak napról napra
csókos, drága, diszkrét randevúkra.
Selymes hajak, rubinpiros ajkak
napról napra emlékeket hagytak.
Fehér glasszé drága kicsi kesztyűt
emlékül a többi közé tettük.
Gyorsan elmúlt a ma, és a holnap,
mámorunkból csak egy kesztyű maradt.
Húszéves kor, leány és bor,
csókba forrt éjszakák.
VÃg cimborák, lumpok, léhák
elmúlt az ifjúság húsz szép tavasza.
A hajunk fehér, szÃvünk sem kér
több izzó éjszakát.
Az életünk, mint csillag fut,
mindenki ide jut.
Egyszer aztán csak mindennek vége,
elhagyottan megyünk fel az égbe.
A kapuból vissza~vissza nézünk,
minden emléket visszaidézünk.
Búcsúcsókot küldünk a kis nőknek,
elfeledni sosem tudjuk Å‘ket.
Angyalokkal mulatunk majd éjjel,
a csillagok hullnak szerte széjjel.
Húszéves kor, leány és bor,
csókba forrt éjszakák.
VÃg cimborák, lumpok, léhák
elmúlt az ifjúság húsz szép tavasza.
A hajunk fehér, szÃvünk sem kér
több izzó éjszakát.
Az életünk, mint csillag fut,
mindenki ide jut.