Vera: Sárika, adj papirost!
Szép levelet kanyarítsunk!
Semmi bajom a szegény szalonossal,
Mégis János kell. Mit írunk?
Sárika: Na vajon, ki lehet ez a buta kislány?
Mért nem a szalonos a párod!
Legyen ő vezető lovagod a listán!
Mért csak a Janit akarod?
Vera: Jani kell, csakis ő!
Meg kell, hogy érts, cicám!
Hiszen ő vezető!
Mint urinőt visz az utcán!
Sárika: Ne legyél fafejű! Tudod-e a leckét?
Két suba sose megy a bálba!
Kutyapár, ha feszül, se szüli a kecskét!
Jobb az az uri vacsora!
Vera: Az, amit te sugallsz, rossz játék!
Hamarost keserűvé válnék.
Hadd legyen a mese az enyém még!
Sárika: Hova szülsz gyereket, ha az urad is csak
Képzeli, milyen a pogácsa?
Ha a kút szinarany, minek ide vízcsap?
Jobb az az uri vacsora!
Vera: (prózában) Jaj, Sárika, inkább írjuk meg ezt a levelet!
Vera: Kérem, ne haragudjon!
A mai estét lemondanám.
De ugye tudja, hogy Önre hálatelt szivem emlékezik ezután!
Jaj, Sári, segítség!
Valamit ide akarok még!
Sárika: Aranyos szalonos! A vacsora mellé
Kérjen izibe pici pezsgőt! (Vera nevetve rálegyint, és tovább írja a levelet)
Legyen egy kaviár, balatoni hallé,
S már viheti is el a nőt!
Ám még
Piritott malacot, kacsahusit ennék,
Meg valami sütit utána!
Nekem egy kalap az, csuda csini emlék!
Kész is a mai vacsora!