Nem a megnyugvás békéje ül az arcukon, hanem a gyűlölet és a gyilkolás indulata. Holtukban is ölnének, pedig ugyanabba a földbe kaparják el valamennyit.
Ha gyávaság az, hogy nem akarok többet ilyet látni, tudod mit!? Vállalom!

A háború mindenkit lealjasít,
testet is, lelket is megnyomorít.
Nincs törvény, nincs jog és nincsen király
ki rákényszeríthet, hogy állattá válj.

A háború halál, a háború bűn,
a kiontott vér végül tengerré gyűl.
És mindünket ellep a sötétlő ár,
nincs vesztes, nincs győztes csak jajszó és sár.

Félsz,
Hiszen ember vagy és ölnöd kell, hogy megmaradj,
és láttad sok-sok társadat, ki ott maradt.

Félsz,
Jön egy új parancs és újra pusztít a tűz, a vas,
és holtig kísért a rettegés, nem mástól, csak magadtól félsz.

Azért születtél, hogy érezz, hogy adj,
viharban, vészben is ember maradj!
A háború kifordít önmagunkból,
miféle hős, ki mást meggyilkol?

Mész hogy harcolj, hogy helyt állj, hogy hódíts, hogy győzz,
és nem nézed ki az, kit vakon letörsz:
fia egy anyának, férj és fivér,
egy apa, ki haza már soha nem tér.

Félsz,
Hiszen ember vagy és ölnöd kell, hogy megmaradj,
és láttad sok-sok társadat, ki ott maradt.

Félsz,
Jön egy új parancs és újra pusztít a tűz, a vas,
és feledni mindezt túl nehéz, ha visszatérsz.

Félsz,
Mert nem bírod el, hogy a tükörbe nézz, ennyit érsz,
hisz' benned is meghalt egy rész, csak a bosszúért élsz!

Nézd,
Itt egy ember, kit leköpsz és megvetsz, mert gyávának vélsz,
könnyen ítélsz, hisz' nem érted át ezrek gyötrelmét.

Hol kölykök játszanak háborúsdit,
úgy, ahogy pár éve mi tettük itt.
Csak fakardok csattognak, nem folyik vér,
csak otthon kapsz pofont egy szakadt ingért.

A sok régi játszótárs, pajtás közül
csak én jöttem vissza, csak én egyedül.
Ezzel kell élnem, és nem gyávaság,
ha megvetem azt, ki harcot kiált.

Félsz,
Hiszen ember vagy és ölnöd kell, hogy megmaradj,
és láttad sok-sok társadat, ki ott maradt.

Félsz,
Jön egy új parancs és újra pusztít a tűz, a vas,
és holtig kísért a rettegés, ha visszatérsz.

Félsz!

Félsz,
Félsz, mert nem bírod el, hogy a tükörbe nézz, ennyit érsz,
hisz' benned is meghalt egy rész, csak a bosszúért élsz!

Nézd,
Itt egy ember, kit leköpsz és megvetsz, mert gyávának vélsz,
könnyen ítélsz, hisz' nem érted át a háború förtelmét.
Jön egy új parancs és újra pusztít a tűz a vas,
és holtig kísért a rettegés...

Nem mástól, magadtól félsz!