Álmaimban megjelent elbűvölő illata
immáron a valóságnak elragadó pillanata
fehér selyem blúza róla oly sokat elárult
szivünk egymás előtt örökre kitárult
Késöbb ismét összefutottunk a közértben
jövőnk meg van alapozva úgy érzem
mikor kék ruhája gombja a föld felé halad
folytatom tovább a régi dalomat
Zöldes rúzsod íze akár a menta
minden percét élvezem találkáinknak
Ajkaidnak csókja hoz kábulatba
tüzes tekintetedtől esek ámulatba
Sokszor öltöttél magadra kihívó ruhát
Vörös kosztüm alatt feslett harisnyát
Rengetegszer próbáltalak elfeledni téged
De elbúcsúzni sosem tudtunk végleg
De talán kapcsolatunk a végét járja már
lezárul előttem minden határ
barna színű pokroc fedi a kebledet
folytó illatodtól a padlón szenvedek
Könnyek közt kiabálom a nevedet
megpróbálom félrelökni a testedet
köhögéstől fuldokolva átkozom a percet
mikor a füst örkkön-örökké eggyé vált velem
Refrén:
Szofitól mindenki könnyen a fűbe harap
Kettőnk románca után szürke felhő marad
Nem tehetek egyebet mint szakítok veled
Ha szerelmünknek mielőbb véget vetek
Szofival mindenki rossz irányba halad
Kettőnk románca után szürke felhő marad
Nem tehetek egyebet mint szakítok veled
Ha szerelmünknek mielőbb véget vetek