Rettenthetetlen, mert van a törvény és van az igazság
Firkin
Rettenthetetlen
mert van a törvény és van az igazság
Hullámzott az árpa tábla ott várt rám szerelmem,
Két szerelem harca dúlt háborgó szívemben.
Egyik feléje másik pedig Írhon felé hajla
Miközben lágyan fújt a szél és hullámzott az árpa.
Nehéz volt kimondanom mi ketté tépett minket,
De nehezebb a lánc mi rabbá tette népeinket.
Mondtam néki: sziklák közt ér már engem a hajnal
Árpatábla szegletén harcos társaimmal.
Csókjaimmal itattam fel eleredő könnyét,
Erdő felől lövés zúzta szét a mező csendjét.
Puskagolyó fúrta át szép szerelmem szívét
Árpatáblán karjaim közt kilehelte lelkét.
Mint a Rettenthetetlen átmegyek a falon,
Mint a golyó, zúdul vér a folyó.
Nincs olyan erő, mi az utamba állna,
És nem akarok élni térden állva.
Akkor inkább meghalok a lábamon,
Mert egy mázsás teher van a vállamon.
És úgy nevezik azt, hogy szabadság,
Mert van a törvény és van az igazság.
Megölhettek, de nem mentek vele semmire,
Mert százan állnak a helyemre.
S viszik tovább a zászlót!
Azért mondom csak ezt a pár szót,
Hogy nyissátok ki a szívetek,
És ez a jó útra vezet benneteket.
Mert én vagyok az utolsó Hegylakó,
S csak egy maradhat ez a jó, JÓ!
Vérrel mostam le a vért dúló csaták dombján,
Elhantoltam szerelmem, árpa a tábla sarkán.
Sírja mellett járok olykor hajnalban vagy éjjel,
A szívem hasad, ha hallom ahogy az árpa leng a széllel.
mert van a törvény és van az igazság
Hullámzott az árpa tábla ott várt rám szerelmem,
Két szerelem harca dúlt háborgó szívemben.
Egyik feléje másik pedig Írhon felé hajla
Miközben lágyan fújt a szél és hullámzott az árpa.
Nehéz volt kimondanom mi ketté tépett minket,
De nehezebb a lánc mi rabbá tette népeinket.
Mondtam néki: sziklák közt ér már engem a hajnal
Árpatábla szegletén harcos társaimmal.
Csókjaimmal itattam fel eleredő könnyét,
Erdő felől lövés zúzta szét a mező csendjét.
Puskagolyó fúrta át szép szerelmem szívét
Árpatáblán karjaim közt kilehelte lelkét.
Mint a Rettenthetetlen átmegyek a falon,
Mint a golyó, zúdul vér a folyó.
Nincs olyan erő, mi az utamba állna,
És nem akarok élni térden állva.
Akkor inkább meghalok a lábamon,
Mert egy mázsás teher van a vállamon.
És úgy nevezik azt, hogy szabadság,
Mert van a törvény és van az igazság.
Megölhettek, de nem mentek vele semmire,
Mert százan állnak a helyemre.
S viszik tovább a zászlót!
Azért mondom csak ezt a pár szót,
Hogy nyissátok ki a szívetek,
És ez a jó útra vezet benneteket.
Mert én vagyok az utolsó Hegylakó,
S csak egy maradhat ez a jó, JÓ!
Vérrel mostam le a vért dúló csaták dombján,
Elhantoltam szerelmem, árpa a tábla sarkán.
Sírja mellett járok olykor hajnalban vagy éjjel,
A szívem hasad, ha hallom ahogy az árpa leng a széllel.
előadó:
Firkin
album címe: Igyunk pálinkát!
megjelenés: 2012
hossz: 4:01
kiadó: keressük!
zeneszerző: Péter János
Szuna Péter
Juhász Róbert
Marthy Barna
Virág Lili
Göttinger Pál
Marczis Attila
Laszip Dávid
szövegíró: Péter János
Marthy Barna
Laszip Dávid
Zana Zoltán
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 6496
album címe: Igyunk pálinkát!
megjelenés: 2012
hossz: 4:01
kiadó: keressük!
zeneszerző: Péter János
Szuna Péter
Juhász Róbert
Marthy Barna
Virág Lili
Göttinger Pál
Marczis Attila
Laszip Dávid
szövegíró: Péter János
Marthy Barna
Laszip Dávid
Zana Zoltán
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 6496
kapcsolódó videók
