Élem az életem úgy, mint egy senki
Nem tudok, nem megy a béklyókkal együtt lendületet venni
Tedd meg, ne csak próbáld, a remény ott van, de ehhez azért több kell
Saját magamat a keresztre én nem feszítem fel
Hé mártírok, szükség van rátok
Elsőként léptek az élre, egy jó ügyért kiálltok
Hé mártírok, hiány a szakmátok
Emlékkőbe vésnek és szabadság vár rátok
Ki az, aki húzza a vonalat, amin túlra nem lépek
Üres ígéretek, elvárásokkal teli élet
Biztos helyet, megbecsülést szerezhet, aki béget
Ebből a megfakult jövőből nekem nem kell a részem