Fenn ragad a posvány tetején, amit mindennap megélünk
Információhalmaz, feldolgozni nincs időnk
Hirtelen zavar támad, kinyissuk vagy befogjuk a szánkat
A kérdés, hogy ki mikor jár jobban, felszívódnak, aki tud az dobbant
Széttárt karral bámulunk, hogy mi vagyunk a hülyék vagy mások
Fogas kérdés, de fog nélkül rágunk, alultáplált gondolatvilágunk
Ingerszegény hétköznapok, unalom unalomba hajszol
Kifordított világban éjjel élsz és nappal alszol
Alapanyag van itt bőven, a pesszimizmus táptalaj
Senkit nem vág pofán a tény, hogy valójában nagy a baj
Szemünk előtt zajlik az egész, mindenkiben másféle kódok
Ki tudja már mióta várunk, hogy lejárjon a szavatosságunk
Céltáblák vagyunk egy akadálypályán, egy túlélő program része
Bevarrt szájjal, megkötözve, izgulunk, hogy mikor lesz vége
Kiguberált álmainktól a közérzetünk éled
Vágyait megélni viszont nem tud csak egy réteg