Bipoláris hejehuja
Sajnosbatár
dobj ki mindent az ablakon, egyél embert ebédre
rossz fogú részeg kannibál, úgy zabáljuk az életet
fogyaszd te is kisangyalom, ezt abbahagyni nem lehet!
különleges közhelyekben keresem a helyemet
rég megbukott rendező meg osztja rám a szerepet
minden minden összefügg, csak azt nem tudom, hogy mivel
ez a dögkeselyű a vállamon nézd, hogy figyel, de hogy figyel
szükségtelen létszükséglet kiméri a lelket kilóra
balta arccal pancsolunk a grivi grivi gravitációba
bipoláris hejehuja, fekete-fehér és igen-nem
zörög nappal, zörög éjszaka a féreglyuk a szívemben
ülök ezen a hullámon itt, ami a nemlétből kiemel
kilátásom rendben van, csak kicsikét sem érdekel
akárhová tekintgetek, nincsen új a nap alatt
sorsszerűen nyilvánul meg itt a szabad akarat
önsorsrontó robotoknak bilincs van a két kezén
és aki itten bazsevál, az nem én vagyok, rég nem én
csillagport dug az orrába az isten, a fő robot
és a kozmosz máris szembe körforog, de körforog