Hányszor éreztem már,
Mögöttem minden akadály,
Úgy elég, mint a csillagos ég,
De elvakított a fény.
Hirtelen összedőlt minden,
Minden, mit elterveztem,
Minden, miben annyira bíztam,
Amitől a szebb jövőt vártam.
Bárhogy is fájt a csalódás,
Felálltam és mentem tovább,
Új célokkal, új tervekkel,
Lankadatlan életkedvvel.
Jó ügyért harcba szálltam,
Barátaim mellett kiálltam,
Bárhogy is volt, élveztem,
Még ha nem is így terveztem.
Füstbe ment terv,
Ennyi néha az életem.
Refr.:
Nincs úgy, ahogy elképzeltem,
Mégis dobog a szívem.
Nincs gond, nincs fék,
És soha nem adom fel.
Mondom, hogy:
Nincs úgy, ahogy régen hittem,
Mégis szabad a lelkem,
Nem kell, hogy megállíts, én így élek.
Lehet könnyes néha két szemem,
Letörlöd és elfelejtem,
Mindazt, mi eddig bántott,
Nem fog már rajtam az átok.
Ha épp nem jön össze semmi,
Emelt fővel át kell lépni,
S várni egy új, egy szebb napot,
Mikor végre visszatér a nyugalom.
Füstbe ment terv,
Ennyi néha az életem.
Refr.:
Nincs úgy, ahogy elképzeltem,
Mégis dobog a szívem.
Nincs gond, nincs fék,
És soha nem adom fel.
Mondom, hogy:
Nincs úgy, ahogy régen hittem,
Mégis szabad a lelkem,
Nem kell, hogy megállíts, én így élek.