Ó, jaj ember!
Tudod-e most mit mondtál fiadnak?
Átkozott!
Anyaátok egy anyáért!
Gyermekünk Bánk, meg ne átkozd!
Ó, jaj! Elvesztem én boldogtalan
Ölj meg engemet, Bánk, ó ölj meg!
Áldom én, ha lesújt a két karod.
Kínozz engem, s nem ontok könnyet,
Megváltás a kín nekem, ha meghalok!
Csak ne átkozd ártatlan kis fiam,
Párnáján hadd szunnyadjon boldogan.
Szerencsétlen anyját ő felejti majd,
Angyalarca sose lásson földi bajt.
Várom lenn a porban, hogy eltaposs!
Irgalmadra méltó én nem vagyok.
Mint igaz bírám, bűnömért sújts rám,
Ó, ne irgalmazz nekem Bánk!
Ölj meg engemet, Bánk, ó ölj meg!
Áldom én, ha lesújt a két karod,
Csak kisfiam ne átkozd, ártatlan ő,
Oly ártatlan mint az angyalok.
Ó, ölj meg engem Bánk;
Bánk, ölj meg engem, ó.
Csak ne átkozd fiam!
Ölj meg engem.