Van, volt, lesz
Kreck
Elkallódva a ködben. vakon a téves utam jártam
Felkaroltak az árnyak, és a dallam szavában
Találtam értelmet, emellett döntöttem
Nem örököltem, inkább csak, magamtól kérdeztem,
Hogy mért álltam félre, mikor segítséget kaptam,
Hogy mért voltam irigy arra, ami másnak megvan
Ez a külső hatás gyümölcse volt, valaki látta
Hogy nagyobbak a szárnyaim, nem fértünk már egy kalitkába
Először kölcsönösnek látszott, aztán próbára tett
A végét ő már tudta, mégis néha rám ijesztett
Elém kivetítette, a vázlatot
Hogy olvassam el hibáim, amin sokszor átrángatott
Refr.:
Amit szerzek azzal harcolok, ahogy élek azzal tartozok
Az önzetlenséget féltem, a végtelenbe olvadok
Ez az aminek látszik, de nem hiszek a szemnek
Elvesztek azok, akik régen megértettek
Mégis benned találtam meg azt hiszem az igazit
Csak azt tartottam meg aki tényleg engem boldogít
Nem haragít másra, mint például az élet
Ami előtérben van, volt, lesz nem más mint az érzések
Ha folyton máshova vágysz, akkor sehol nem lesz jó
Keresd meg a rengetegben, mi a megfelelő szó
Régen hiányát éreztem, most már bevallom a szerelmem
El kellett, hogy feledjem ami régen megtörtént velem
Két oldalról pofonok, az énembe gázolás
De ápolást ad egy kéz, és tudd meg ez nem látomás
A zene átformál sírásból örömkönnyek lesznek
Az elhalt gének esélyt kapnak, életre kelnek
Ébredés után látom hogy az álmod mint egy vak látnok
Ezt nem magamra erőltetem, én tényleg erre vágyom
Adósságok, mit már törlesztek a valóságnal
Tanulva a rosszból, nem élek a jóindulatával
Vissza, mert mindig előre irányított
És csak addig szabdalt, amíg végleg be nem állított
Elcsábított a kísértés amit sose fogok megbánni
Érted?... ezt sose fogom megbánni
Refr.:
Amit szerzek azzal harcolok, ahogy élek azzal tartozok
Az önzetlenséget féltem, a végtelenbe olvadok
Ez az aminek látszik, de nem hiszek a szemnek
Elvesztek azok, akik régen megértettek
Mégis benned találtam meg azt hiszem az igazit
Csak azt tartottam meg aki tényleg engem boldogít
Nem haragít másra, mint például az élet
Ami előtérben van, volt, lesz nem más mint az érzések
Úgyse lesz itt az a világ, mikor számíthatok bárkire
Versenyzek magammal, és nem szólhat bele senki se
A magány kínoz, de csak, annak aki engedi
A szellemét lebegteti, majd éles késsel átszeli
A kételkedés éltet, elmosódott festmények-
-kel Állok szembe, a remények már beígértek
De nem várok rá, mert betársult az érzelem
Már régen élvezem, amit nehezen megértettem
Megígértem, hogy lerovom a tartozásom
Veled sikerül, engedd hadd peregjen a filmvászon
A kötelék erős, főhősként játszanád a szerepet
A forgatás zajlik minden sor kétértelmű üzenet lett
Refr. (2x) :
Amit szerzek azzal harcolok, ahogy élek azzal tartozok
Az önzetlenséget féltem, a végtelenbe olvadok
Ez az aminek látszik, de nem hiszek a szemnek
Elvesztek azok, akik régen megértettek
Mégis benned találtam meg azt hiszem az igazit
Csak azt tartottam meg aki tényleg engem boldogít
Nem haragít másra, mint például az élet
Ami előtérben van, volt, lesz nem más mint az érzések
Felkaroltak az árnyak, és a dallam szavában
Találtam értelmet, emellett döntöttem
Nem örököltem, inkább csak, magamtól kérdeztem,
Hogy mért álltam félre, mikor segítséget kaptam,
Hogy mért voltam irigy arra, ami másnak megvan
Ez a külső hatás gyümölcse volt, valaki látta
Hogy nagyobbak a szárnyaim, nem fértünk már egy kalitkába
Először kölcsönösnek látszott, aztán próbára tett
A végét ő már tudta, mégis néha rám ijesztett
Elém kivetítette, a vázlatot
Hogy olvassam el hibáim, amin sokszor átrángatott
Refr.:
Amit szerzek azzal harcolok, ahogy élek azzal tartozok
Az önzetlenséget féltem, a végtelenbe olvadok
Ez az aminek látszik, de nem hiszek a szemnek
Elvesztek azok, akik régen megértettek
Mégis benned találtam meg azt hiszem az igazit
Csak azt tartottam meg aki tényleg engem boldogít
Nem haragít másra, mint például az élet
Ami előtérben van, volt, lesz nem más mint az érzések
Ha folyton máshova vágysz, akkor sehol nem lesz jó
Keresd meg a rengetegben, mi a megfelelő szó
Régen hiányát éreztem, most már bevallom a szerelmem
El kellett, hogy feledjem ami régen megtörtént velem
Két oldalról pofonok, az énembe gázolás
De ápolást ad egy kéz, és tudd meg ez nem látomás
A zene átformál sírásból örömkönnyek lesznek
Az elhalt gének esélyt kapnak, életre kelnek
Ébredés után látom hogy az álmod mint egy vak látnok
Ezt nem magamra erőltetem, én tényleg erre vágyom
Adósságok, mit már törlesztek a valóságnal
Tanulva a rosszból, nem élek a jóindulatával
Vissza, mert mindig előre irányított
És csak addig szabdalt, amíg végleg be nem állított
Elcsábított a kísértés amit sose fogok megbánni
Érted?... ezt sose fogom megbánni
Refr.:
Amit szerzek azzal harcolok, ahogy élek azzal tartozok
Az önzetlenséget féltem, a végtelenbe olvadok
Ez az aminek látszik, de nem hiszek a szemnek
Elvesztek azok, akik régen megértettek
Mégis benned találtam meg azt hiszem az igazit
Csak azt tartottam meg aki tényleg engem boldogít
Nem haragít másra, mint például az élet
Ami előtérben van, volt, lesz nem más mint az érzések
Úgyse lesz itt az a világ, mikor számíthatok bárkire
Versenyzek magammal, és nem szólhat bele senki se
A magány kínoz, de csak, annak aki engedi
A szellemét lebegteti, majd éles késsel átszeli
A kételkedés éltet, elmosódott festmények-
-kel Állok szembe, a remények már beígértek
De nem várok rá, mert betársult az érzelem
Már régen élvezem, amit nehezen megértettem
Megígértem, hogy lerovom a tartozásom
Veled sikerül, engedd hadd peregjen a filmvászon
A kötelék erős, főhősként játszanád a szerepet
A forgatás zajlik minden sor kétértelmű üzenet lett
Refr. (2x) :
Amit szerzek azzal harcolok, ahogy élek azzal tartozok
Az önzetlenséget féltem, a végtelenbe olvadok
Ez az aminek látszik, de nem hiszek a szemnek
Elvesztek azok, akik régen megértettek
Mégis benned találtam meg azt hiszem az igazit
Csak azt tartottam meg aki tényleg engem boldogít
Nem haragít másra, mint például az élet
Ami előtérben van, volt, lesz nem más mint az érzések
kapcsolódó videók
