Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Élt egyszer egy Hadnagyocska
Katonadalok
Élt egyszer egy hadnagyocska
Szeretett mert szerették,
Szeretett egy barna kislányt
Jobban mint az életét.
Vasárnap úgy délutánként
Egy kis padon csöndesen
Tervezgették életüket
Csókolóztak csöndesen.
Egy szép nyári délutánon
Jött a behÃvó levél.
Menni kellett a legénynek.
Tartalékos volt szegény.
SÃrt az édes barna kislány.
Vigasztalja a legény:
Ne sÃrj édes barna kislány,
Nem harctérre megyek én.
És mielőtt elindulna
Megjött a kinevezés
És a kicsi hadnagyocska
Indul a harc mezején.
Amott kinn a Don kanyarnál
Boldog volt a kis hadnagy,
Várja őt a barna kislány
Kinek szÃve meghasad
Éjjel tizenkét órakor
Jött a dandárparancsnok:
Horvát hadnagyúr az élen
Páncélosok rohannak.
Robban most egy kézigránát:
Épp melléjük csapott le.
És amikor felébredt már
Hiányzott a jobb keze.
RózsaszÃnű tábori lap
Megy a harctérről haza:
Ne várj haza barna kislány,
Nem mehetek már haza.
Lásd be már Ãgy semmit sem ér
Csonkán Ãgy az életünk,
Csonka karral, béna karral
Szenvedés az életünk.
Jött egy illatos levélke,
Csak egy pár sort irt a lány:
Ne is jöjjön, nem is várom,
Nem szerettem igazán.
Az a pár sor csak Ãgéret
Az csak játék volt csupán:
Van már nékem vőlegényem,
Csinos legény a babám.
A hadnagy hogy elolvasta
Könny lepte el a szemét:
Megcsaltál és kigúnyoltál,
Verjen meg a magos ég!
Nem őrzi már amióta
Moszkva alatt támadott
S a vonat a Don kanyarból
Hazafelé ballagott.
Egész úton gondolkodott
AmÃg végre hazaér,
Jól tudja hogy az élete
Egy karral már mit sem ér...
Oda van az édes álom,
Oda van a barna lány
Mert nélküle az élete
Semmit sem ér már talán.
Lakodalom vÃg körében
A menyasszony szomorú
Bánatvirágból van fonva
Fején a gyöngy koszorú.
Ül a vőlegénye mellett
Mint egy bájos kőszobor,
De a szÃve és a lelke
Ki tudja hol vándorol.
Faluvégi kiskocsmában
Csak egy füstös lámpa ég,
Itt kereste fél kezével
Minden napi kenyerét.
Azt mondják hogy hadnagy volt ő,
Barna kislányt szeretett,
De a karja hogy csonka lett
A kislánynak nem kellett.
Faluvégi kiskocsmáról
Sokat tudnak beszélni,
Milyen nehéz egy legénynek
Egy fél karral megélni.
Egy szép nyári délutánon
Véget ért a szenvedés,
Kiskocsmának asztalánál
Fejezte be életét.
Eltemették, nem siratták,
Nem siratta senki sem,
Nem volt aki a sÃrjára
Egy szál virágot tegyen.
Eltelt egy hét aztán kettő,
Megtudta a barna lány
Hogy az ő kis hadnagyának
Mindörökre vége már.
Elment hát a temetőbe,
Felkereste a sÃrját:
Kelj fel édes hadnagyocskám,
Itt az édes barna lány.
Harminc évre gondolj vissza,
Az elmúlt szép napokra,
Mikor kezed kezem fogta,
A szád a szám csókolta.
De a sÃrhant nem mozdul meg,
Hiába is szól hozzá,
És a rongyos öregasszony
Fejfa mellett halva már.
Ráborul a szomorúfűz
Földig hajlik az ága:
Itt nyugszik a kéz szerelmes
Már egymásra találva.
Szeretett mert szerették,
Szeretett egy barna kislányt
Jobban mint az életét.
Vasárnap úgy délutánként
Egy kis padon csöndesen
Tervezgették életüket
Csókolóztak csöndesen.
Egy szép nyári délutánon
Jött a behÃvó levél.
Menni kellett a legénynek.
Tartalékos volt szegény.
SÃrt az édes barna kislány.
Vigasztalja a legény:
Ne sÃrj édes barna kislány,
Nem harctérre megyek én.
És mielőtt elindulna
Megjött a kinevezés
És a kicsi hadnagyocska
Indul a harc mezején.
Amott kinn a Don kanyarnál
Boldog volt a kis hadnagy,
Várja őt a barna kislány
Kinek szÃve meghasad
Éjjel tizenkét órakor
Jött a dandárparancsnok:
Horvát hadnagyúr az élen
Páncélosok rohannak.
Robban most egy kézigránát:
Épp melléjük csapott le.
És amikor felébredt már
Hiányzott a jobb keze.
RózsaszÃnű tábori lap
Megy a harctérről haza:
Ne várj haza barna kislány,
Nem mehetek már haza.
Lásd be már Ãgy semmit sem ér
Csonkán Ãgy az életünk,
Csonka karral, béna karral
Szenvedés az életünk.
Jött egy illatos levélke,
Csak egy pár sort irt a lány:
Ne is jöjjön, nem is várom,
Nem szerettem igazán.
Az a pár sor csak Ãgéret
Az csak játék volt csupán:
Van már nékem vőlegényem,
Csinos legény a babám.
A hadnagy hogy elolvasta
Könny lepte el a szemét:
Megcsaltál és kigúnyoltál,
Verjen meg a magos ég!
Nem őrzi már amióta
Moszkva alatt támadott
S a vonat a Don kanyarból
Hazafelé ballagott.
Egész úton gondolkodott
AmÃg végre hazaér,
Jól tudja hogy az élete
Egy karral már mit sem ér...
Oda van az édes álom,
Oda van a barna lány
Mert nélküle az élete
Semmit sem ér már talán.
Lakodalom vÃg körében
A menyasszony szomorú
Bánatvirágból van fonva
Fején a gyöngy koszorú.
Ül a vőlegénye mellett
Mint egy bájos kőszobor,
De a szÃve és a lelke
Ki tudja hol vándorol.
Faluvégi kiskocsmában
Csak egy füstös lámpa ég,
Itt kereste fél kezével
Minden napi kenyerét.
Azt mondják hogy hadnagy volt ő,
Barna kislányt szeretett,
De a karja hogy csonka lett
A kislánynak nem kellett.
Faluvégi kiskocsmáról
Sokat tudnak beszélni,
Milyen nehéz egy legénynek
Egy fél karral megélni.
Egy szép nyári délutánon
Véget ért a szenvedés,
Kiskocsmának asztalánál
Fejezte be életét.
Eltemették, nem siratták,
Nem siratta senki sem,
Nem volt aki a sÃrjára
Egy szál virágot tegyen.
Eltelt egy hét aztán kettő,
Megtudta a barna lány
Hogy az ő kis hadnagyának
Mindörökre vége már.
Elment hát a temetőbe,
Felkereste a sÃrját:
Kelj fel édes hadnagyocskám,
Itt az édes barna lány.
Harminc évre gondolj vissza,
Az elmúlt szép napokra,
Mikor kezed kezem fogta,
A szád a szám csókolta.
De a sÃrhant nem mozdul meg,
Hiába is szól hozzá,
És a rongyos öregasszony
Fejfa mellett halva már.
Ráborul a szomorúfűz
Földig hajlik az ága:
Itt nyugszik a kéz szerelmes
Már egymásra találva.
előadó:
Katonadalok
album cÃme: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegÃró: keressük!
stÃlus: keressük!
cÃmkék: HÅ‘si
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 16712
album cÃme: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegÃró: keressük!
stÃlus: keressük!
cÃmkék: HÅ‘si
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 16712
kapcsolódó videók
keressük!
