Verse1:
Törött árboc rúdon, bátran várom én,
Hogy hová sodor a szél a kísértés tengerén,
Mi vár énrám, hadd halljam én,
Szenvedjek vagy éljek, Mit ’ tudom én?
Verse2:
Lesz aki egyszer, mellém áll,
Aki elém tart egy tükröt , önnön magán.
Nem hagy cserben, sosem bánt,
Elhisz nekem mindent mi egyszerű hazugság.
Reff:
Csak Őt, Csak Őt, Őt keresem én,
Elrabolnám érte a pokol tüzét.
Elvinném ha tudnám Kína nagy hegyét,
Feladnék mindent mi valaha, valamit ért!