Egy zseninek nincsenek gátjai,
A magas cét kacagva vágja ki,
Ha színpadra szólítja Thália,
Kinyílik akár a dália.
Dráma, vagy operett egyre megy,
Ha megrázza kicsit a kedvemet,
Engem a színpadon meg nem un
A tisztelt puplikum.
Csókra csábító sellő,
Az vagyok, amit kell.
Rút boszorkány a tűznél
Égetőbb szemekkel.
Rusztikus derék asszony,
Szőke copfú kislány.
Királynő, kofa, vagy vasaló,
Főszerep nálam az epizód,
Az vagyok, amit játszom,
És figyelni kell rám.
Oly hangosan kitör a nagy siker,
Hogy néha több fülorvost hívni kell.
Ha tragédiába cseng válaszom,
Szemüveg nem marad szárazon.
Ha viccelek a házak rengenek,
A nézők a széken fetrengenek.
A közönség kezemben bébi lesz,
Ki érti ezt.
Mert horgoló nagymamácska,
Az vagyok, amit kell.
Pénz után futó lányka,
Kapkodó kezekkel.
Ógörög nimfa anyja,
Andalúz kalóz lány.
Hogy milyen egy igazi karier,
Ha nekem ír Shakespeare és Oliver,
Sőt a csárdás királynő, én vagyok, amit kell.