Szólnék de nem jön, szaladnék de állok
Az útnak a porában újra valakire vágyok
Ki velem volt és mintha mindig velem lenne
De egyedül ha alszom, nem jön álom a szememre

Dúdolom a dalt, újra kifejezem érzem
A legfontosabb érzést, amit csak te adhattál nékem
Szerkesztem a hangokat, a verseket az éjben
Miket te tanitottál nekem, mikor csak teérted éltem
Nézel és gondolatban messze vagy már érzem
Kezem kezedet fogja, senki nem érti én azt érzem
Csak nézel a távolba, tested megremeg most vélem
Mikor valaminek vége van, az nem kell, hogy fájjon mégsem

Mert új utakra lépünk, új emberek jönnek vélünk
A régiek is vannak, de valahogy tovább lépünk
Arre megyünk, ahol eddig nem voltunk vagy vélem
Hogy új utakon ha megyek, akkor majd nem fáj a létem

Zongorámnak súlya alatt szivem egyre nehezebben értem
Hogy ennyire mit zakatol, hittem immunis vagyok, de mégsem
A szerelmed a betegség, orvosságodat hiába kérem
Messze vagy már tőlem, alakod a messzeségből nézem

Felhő jön a nap elé, alacsony madarak az égen
Szállnak is meg nem is, én már az egészet nem értem
Tegnap még minden olyan vidám volt az éjben
Mára mintha kő lenne a szived helyén úgy vélem

Szólnék de nem jön, szaladnék de állok
Az útnak a porában, újra valakire vágyok
Ki velem volt és mintha mindig velem lenne
De egyedül ha alszom, nem jön álom a szememre

Dúdolom a dalt, újra kifejezem érzem
A legfontosabb érzést, amit csak te adhattál nékem
Szerkesztem a hangokat, a verseket az éjben
Miket te tanitottál nekem, mikor csak teérted éltem

Sötéten is csillog az ég alján a bánat
Mert ezer csillag kevés, hogy beboritson egy ágat
Mire sötétség leple szállt, belül sötétséget érzek
Arcod egyre halványabb, mit tegyek, ha most élek

Szitakötő libben, és száll tovább a szélben
Néha találkozunk, aztán megyek, te is mégy el,
Ezer mosoly, millió új gondolat sem tudja
Kitörölni a képedet szivemből minek foglya

Mindig terád gondolok, most is rólad álmodok ébren
Neked mondom a verseket, miket költöttem, ne menj még el
Neked adom a világot, miben találkoztunk a télen
A május a szerelem hónapja, lehet valakinek úgy vélem

Hiába is szólnék és hiába is kérlek érzem
A kimondatlan szavaktól egyre sötétebbnek nézem
Az életet mit élhetnénk, ha itt lennél velem mégsem
Bocsátom meg magamnak, hogy elmentél, ne menj még el
Szólnék de nem jön, szaladnék de állok
Az útnak a porában, újra valakire vágyok
Ki velem volt és mintha mindig velem lenne
De egyedül ha alszom, nem jön álom a szememre

Dúdolom a dalt, újra kifejezem érzem
A legfontosabb érzést, amit csak te adhattál nékem
Szerkesztem a hangokat, a verseket az éjben
Miket te tanitottál nekem, mikor csak teérted éltem

Újra visszanézem a filmet, életünk mozijában szépen
Amit kettesben csináltunk, a nap sütötte éjben
És happy endet várok, együtt vagyunk a virágos réten
De szomorú lett a vége, elrontottam, ne menj még el

Hiába is szólnék és hiába is kérlek érzem
A kimondatlan szavaktól egyre sötétebbnek nézem
Az életet mit élhetnénk, ha itt lennél velem mégsem
Bocsátom meg magamnak, hogy elmentél, ne menj még el

Szólnék de nem jön, szaladnék de állok
Az útnak a porában, újra valakire vágyok
Ki velem volt és mintha mindig velem lenne
De egyedül ha alszom, nem jön álom a szememre

Dúdolom a dalt, újra kifejezem érzem
A legfontosabb érzést, amit csak te adhattál nékem
Szerkesztem a hangokat, a verseket az éjben
Miket te tanitottál nekem, mikor csak teérted éltem

Lil-G