Egy félénk kislány, az voltam én,
csak néztem az ablakon át.
az ösvény, a repkény, a kert és a ház,
a mennyország volt. Már felnőttem,
és jól tudom én,
a jól ismert ház és a völgy,
a térképen csak szürke folt.
Már nem vagyok félénk,
gyöngéd sem lágy,
nő lettem, értelmes lény,
ez szívemnek álmoknál többet jelent.
Egy táj, egy ország, vágyódás, vonzódás, féltékeny gond,
szenvedély, vagy annál is több,
ahogy gondolok rád.
Áldott hazám Argentina,
Míg élek én el nem hagylak,
Pusztíthat vak hit, elnyomhat sátán,
Nem győzhet rajtad pusztító sátán
Itt jóban rosszban,
Napfényed vár rám
Nem kell a hírnév, siker és pénz,
másnak ez mindent megér,
légy távol és szédült luxusban élj.
kínoz a honvágy
nézd itthon a fák, sok ismerős táj,
mint jó barát néz vissza rám,
a dal másképp szól itt hozzám.
Hadd mondjam még el,
Itt is van gond és itt sem minden jó,
Nemcsak vigasz volt,
Végig szín igaz volt itt minden egyes szó.