Tisztek:
Ha nincs senki más, majd a hadsereg dönt!
Végre helyrerakjuk végleg ezt színésznőt!
Ha már az Elnök süket báb!
Mi nem tűrjük el, hogy egy rongy nő az úr!
Bár a markában jól áll a kormányrúd...
Efféle szerszám, akad más...
Miért nem jó neki az ágy?!
Ott legalább jól bevált!
Első volt a kurvák közt,
Miért kell neki ennél több?!
Che:
Mi újság? Buenos Aires?
Csupa öröm: Csőd, cenzúra, terror!
A világ második legnagyobb aranytartaléka elúszott!
A hatalmas marhacsordák honában jegyre adják a húst!
Az ellenzéki lapok egyike, a La Prensa, nincs többé, elhallgattatták, mint minden hangot, amely a peronizmus ellen szól!
Ez van ma, Buenos Aires!
Peron:
Olcsó kis vásár volt ez nélküle!
Ő egy gyémánt! S nékünk óvnunk kell e kincset!
A legkeményebb kő, megtörni nem lehet!
Akárhogy átkozzátok, mindent elért!
S én nem hagynám el soha senkiért!
Ő nem egy játékszer, hogy eldobjuk...
Tündöklő gyémánt, s fénye szivárvány-híd,
Hisz láttuk: bárhol járt, úgy csodálták, mint senki mást!
És bárhogy gyűlöltétek, fölétek nőtt!
Győzött, és ha kell, majd újra győz!
Igaz, hogy beteg volt, és fáradt még...
Varázsa mégse tört meg, szép, mint rég, nagyon szép!
Gyönge még, de néhány hét, és talpra áll!
Ne reméljen senki közben változást!
Ő tett minket naggyá, senki más!
Tisztek:
Ő tett Téged szarrá, ez nem vitás!