Már megint egy fazon néz rám fölfelé
Egy üres sötét gangról, ahol nincsen semmi fény
Ő egy olyan lény, aki mindenkit eltalál
És szeretkezik, meg nem dolgozik, meg patkányokat zabál
Mocskos érdeklődés, hol hagytunk téged el?
Nem úgy fekszik le az ember, és a nap sem úgy kel fel.
A más az nem jó, de nem is rosszabb hol van itt a határ?
Kerülj elém depressziós, és üvölts végre már:
Hogy hagyjanak engem is élni
Hagyjanak engem is élni
Engem csak hagyjanak élni
Dolgozni, aludni, enni és beszélni…
Történjen valami minden élet elmúlása előtt
És senki se akarjon olyan hatalmas nagy erőt
Amivel meg kell neki is birkózni és kezelnie kell tudni
És a vége egy nagy túlerő, és maga elől kell futni